A globalizációt nagyon gyakran emlegetjük. Kezdetének meghatározását illetően különböző véleményeket hallhatunk/olvashatunk. Vannak, akik szerint a 20. században alakult ki mint folyamat, mások szerint azonban csupán akkor vett nagyobb lendületet. Utóbbiak a globalizáció kezdetét Amerika felfedezésével azonosítják, mások szerint ennél korábban kezdődött. Vizsgálatához lehet, hogy nem is lényeges az időpont meghatározása. A dolog lényege szépen megérthető az utóbbi néhány évtized vizsgálatából is.
A lényeg pedig mindenképpen az, hogy a folyamat kezdetén a gazdaságilag fejlettebb, úgynevezett centrumországok irányították és befolyásolták az eseményeket. Észak-Amerika és Európa volt egykor a centrum, onnan jött a tőke és a tudás. A periférikus országok pedig ezt követték, illetve alkalmazkodtak a feltételekhez. A Távol-Kelet, Dél-Amerika, valamint Afrika képezte a perifériát. Sokak tudatában ezek a viszonyok máig megmaradtak. Pedig nem megkövesedett állapotról, hanem folyamatról van szó. A valóság pedig már nem azonos a fejünkben berögzült képpel.
A külföldi tőkeberuházók sokáig – történelmi léptékkel –dolgoztak hatalmas profittal az említett piacokon. Eközben az elmaradt régiók – gyár- üzem- telephely, betelepülések, know-how átadások, technológiai fejlesztések következtében – gyorsan fejlődtek. Életszínvonalban is kezdtek felzárkózni a centrumországokhoz. Beindult saját gazdaságuk, milliárdos nagyságrendekben kezdtek el termelni, exportálni. A modern kor kapitalizmusa közismerten a nagyoknak kedvez. Csakhogy a nagyok sorrendje időközben megváltozott, és továbbra is változik.
A GLOBALIZÁCIÓ „VISSZANYALT”
Európa és Amerika gazdasági erejéből kifolyólag diktálhatott a fejletleneknek, majd – a folyamat kiszélesedésével – kezdtek megfordulni a dolgok. Ma már ott tartunk, hogy lassan Kína, India, Oroszország és Dél-Amerika mondja meg, mi történjen a világban. Az USA még mindig szuperhatalom, katonailag messze a legerősebb, de annak vagyunk tanúi, hogy Oroszország is mindinkább megmutatja erejét, hol Európát, hol Amerikát leckézteti meg. Teszi azt nyíltan, majd burkoltan, de szépen felismerhetően. Kína, India, Oroszország, a dél-amerikai országok ma már nagyságrendi tényezőkként is megkerülhetetlenek, és gazdasági jelentőségük is rohamosan nő. Érdemes megfigyelni a munkaerőpiacon történő változásokat, „oda-vissza” hatásokat is. Még nem olyan régen a feltörekvők piacán a munkaerő tízszer, vagy ennél többször olcsóbb volt, ami odavonzotta a termelést. Ma már ez az olcsó kibocsátás jelent komoly konkurenciát az egykori centrumországoknak. Kezdetben a multik csak az egyszerűbb dolgok gyártását telepítették át az olcsó munkaerőt kínáló országokba. Ma már az autógyártástól a számítógépek gyártásán át egészen a rakétatechnikáig, jóformán minden iparág áttelepült. Az ottani olcsó munkaerő a globális piacon elkezdett visszahatni a fejlett országok bérszínvonalára. Az egykori centrumországokban is egyre csökkenek a bérek. Vagy ha ezt nem lehet megvalósítani, mert nagy a társadalmi ellenállás, tiltakoznak, sztrájkolnak, akkor az egész üzemet átköltöztetik. Sok ilyen példát lehetne említeni. Megkezdődött egy átrendeződés – a globalizáció keretében –, amly a legnagyobb világtörténelmi fordulatként fogható fel. A 2008-ban kialakult hitelválság pedig, úgy tűnik, gyorsítja a folyamatot. Mit tesz közben a fejlett a világ? Ha nem is hangoztatják, nyilván keresik a folyamatok ellenszerét.
DOLLÁR, JÜAN VAGY BITCOIN?
Az utóbbi napok egyik legfontosabb (gazdasági) hírének tekinthető, hogy a kínai jegybank bejelentette: nem növeli tovább a jelenleg 3660 milliárd dolláros devizatartalékát, mert meg akarja gátolni a jüan további leértékelődését. A pekingi központi bank valószínűleg abban bízik, hogy a dollárvásárlás beszüntetése megvédheti a világ legnépesebb országát annak esetlegesen kedvezőtlen hatásától, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed csökkenti a havi 85 milliárd dollár értékű, úgynevezett mennyiségi könnyítési programját. A csökkentésre való felkészülés, annak emlegetése, tehát a folyamatos utalgatás miatt ugyanis a feltörekvő országok devizái hónapok óta veszítik értéküket. A monetáris lazítás fokozatos beszüntetése a következő hónapokban kezdődhet, ha tovább javulnak az amerikai foglalkoztatottsági adatok. Kína devizatartaléka most magasabb, mint Európa legerősebb gazdaságának, Németországnak a teljes évi GDP-je. Eddig egyébként Kínának többnyire megfelelt ez az állapot, hiszen az olcsó jüan segítette exportját. Emellett Kína volt az amerikai államadósság legfőbb finanszírozója: hitelezett Amerikának, amikor az amerikai kereskedelmi (és államháztartási) deficit óriásira nőtt. Eddig lényegében Kína fizetett azért, hogy az amerikaiak vásárolják a kínai termékeket, ennek fejében azonban óriási dollártartalékai halmozódtak fel. Egyébként régóta téma, hogy a jüan nemzetközi szerepét erősíteni kell, a dollár és az euró mellett a világ tartalékvalutája lehetne. Lehet, hogy mégsem ez fog történni? Lényegében váratlanul ugyanis, de megjelent egy újabb lehetséges alternatíva: a bitcoin. A bitcoin (BTC) egy olyan virtuális pénznem, amely egy úgynevezett peer-to-peer (személyek közötti), központi csomópont nélküli hálózati megoldáson alapul. A BTC online fizetéseket tesz lehetővé, ma már számos online kereskedő elfogadja, és manapság már forgalomban van. A központi bankok közreműködése nélkül, közvetlen kapcsolaton keresztül bonyolítják a pénznemet használók a tranzakciókat, alacsony vagy zéró (kezelési) költség mellett. Az alapötlet Satoshi Nakamotótól származik, aki 2009-ben hozta létre. Sokan azonban kétségbe vonják, hogy csak egy személy áll mögötte. Egy hálózat csomópontjain tárolják a fizetések adatait. Saját bitcoin számlát bárki létrehozhat számítógépén, ez lehetővé teszi a BTC átutalását és fogadását. Már áprilisban attól volt hangos a nemzetközi média, és megint arról vitatkoznak világszerte, vajon a tulipánhagymák árfolyamához hasonló, 17. századi történet ismétlődik-e meg egy új terméknél, vagy egy eszköz valódi értékének felismerése zajlik. A BTC árfolyama ugyanis hirtelen megugrott. Október elejétől tartó szárnyalása óta a BTC árfolyama körülbelül a tízszeresére emelkedett. Sokak szerint a BTC egyszerre új forradalmi technológia, digitális arany, koncepció és fizetési eszköz, emellett az új pénzügyi világ részvénye. Mindenesetre a hackertámadások száma megszaporodott a szuperpénz ellen, és ez egyike lehet azon tényezőknek, amik gátolják elterjedését. Elemzők egy része szerint azonban a bitcoin a pénzügyi szolgáltatások teljes átalakulását, újrarendezését válthatja ki. Viszonylagos bonyolultsága ellenére – sokak szerint – a mobiltelefonhoz és az e-mailhez hasonló gyorsasággal fog terjedni, és már öt év múlva általános fizetőeszköz lehet.
