Amama egész héten azon izgult, hogy ki fog győzni Koszovóban.
– Miért izgat téged az ottani helyhatósági választás, Tematild? – csodálkoza atata. – Gondolod, hogy az eredménytől függ majd, hogy mibe kerül a krumpli vagy a télirevaló?
– Sokkal több múlik az eredményen, mint a télirevaló, Tegyula – hangoztatá amama, a konyhai stratéga. – Mert ha nem a szerbek győznek, akkor lehet, hogy már holnap bevonulnak a törökök. És ki tudja, hol fognak megállni?
– Honnan veszed ezt a marhaságot, Tematild, hogy újabb török hódítás fenyegetne minket?
– Nézem a híradót, Tegyula. Nem véletlenül mondta az Erdogán, hogy ő máris otthon érzi magát Koszovóban. Meg hogy Koszovó tulajdonképpen Törökország. Mert vissza akarnak jönni. Ezért utazik a Vulin miniszter is folyton katonai egyenruhában Koszovóba, ő már készül az újabb rigómezei ütközetre.
– Már te is elhitted ezt a naiv mesét, Tematild, hogy a török miniszterelnök kijelentése egy újabb oszmán hódítás tervéről árulkodik? Pedig mindez csak arra volt jó Vucsicséknak, hogy a választási kampányban megjátsszák az aggódó népvezért. Hogy lám, őket még a törökök se tudják megfélemlíteni!
– Eme Vulin meg is érdemelné, hogy a Tacsiék letartóztassák – vélekede a Zacsek. – Az önkéntesek fekete egyenruhájában kepeckedik Koszovóban, ahol a Zlóbóék martalócai annyi disznóságot követtek el! Talán azt hiszi, hogy még mindig az ő JUL-ja van hatalmon, és provokálhatja a lenézett sipiket?
– Ne füstölögjön, Zacsek, mert most már ő is európapárti, mint a főnökei. Biztosan tanult a múlt hibáiból. Hallotta, hogy mit mondott a Nikolics: csak a hülye nem tanul a hibáiból.
– Lehet, de azért nekem néha mégis úgy tűnik, hogy nem tanultak eleget, és megismétlik a hülyeségeiket. Például amikor így felfújják az Erdogán kijelentését. Pedig ha jobban belegondolok, akkor az ötszáz éves török uralom után eme török vendég tényleg otthon érezheti magát ezeken a tájakon. Az ősei alig száz valahány éve vonultak ki, akár rokonai is lehetnek Pristinában vagy Belgrádban.
– Én találkoztam is egy török pereputtyal – dicsekede amama. – Méghozzá nálunk a piacon, ahol csevapcsicsát árul.
– Miből gondolod, hogy török, Tematild?
– Pont úgy néz ki, mint egy török basa a Szulejmán tévésorozatból, csak a turbán hiányzik a fejéről. Lehet, hogy háreme is van otthon.
Jaés egy munkanélküli pasas végső elkeseredésében Isztambulban próbál állást szerezni. Megtudja, hogy egy dúsgazdag háremtulajdonos eunuchot keres.
– Mondja, biztos, hogy maga eunuch?
– Hogyne, kérem! Már a nagyapám is eunuch volt.
Ámde nem mindenkit izgat a törökveszedelem meg Koszovó. Mert vannak nem eléggé hazafias érzületű polgárok, akik hajlamosak megfeledkezni az ilyen fontos nemzeti ügyekről, ha korog a gyomruk. Becskereken például éppen akkor vonultak fel a csődbe került vállalatok melósai, amikor a kormányelnök arról szónokolt, hogy milyen káprázatos perspektíva előtt áll az ország gazdasága. Szendrőnél a Duna hidat zárták le a sztrájkolók, Pribojnál pedig egy hete a vasúti síneken táboroznak a teherautógyári dolgozók, megbénítva a közlekedést Belgrád és Bar között.
– Attól tartok, hogy kipukkadt a lufi – jegyzé meg a Zacsek. – Ezt már a mindenható Vucsics se tudja beragasztani.
– Miféle léggömböt emleget, Zacsek?
– A haladók propaganda léggömbjét, Gyula zomzéd. Még mindig csak az ígérgetéseknél tartanak, hogy így az arab befektetők, meg úgy a testvéri ruszki üzletemberek, közben egyre több ember kerül az utcára, a megélhetésre pedig két fizetés se elég. Nekem például nemhogy egy kisebb kocára, de még egy félsertésre se futja az idén.
– Nem is egészséges az a sok disznóság – szóla amama. – Inkább a baromfit meg a halat kellene előnyben részesíteniük, sok-sok párolt zöldséggel.
– Akkor maga nem ismeri az én anyósom – replikáza a Zacsek. – A csirkével nem lakik jól, a halat meg amolyan előételnek tartja. Mondom is neki: mama, ha egy kicsit diétázna, tovább élhetne.
Egy idős házaspár roppant egészséges életmódot folytat, de egy napon mégis felkerülnek a mennyországba. Szent Péter megmutatja nekik új lakhelyüket, egy csodálatos lakosztályt, aztán elvezeti őket egy fantasztikus étterembe, ahol finomabbnál finomabb falatok várják őket.
– Csak kár, hogy ezek a finom falatok hizlalnak – óvatoskodik a férj.
– A mennyországban semmi sem hízlal – feleli Szent péter.
Az öreg erre dühösen földhöz vágja a kalapját, és magából kikelve őrjöngeni kezd. Felesége próbálja lecsillapítani:
– De hát most meg mi a baj, drágám?
– Minden a te hibád! Ha nem ettük volna folyton azt a sok vacak búzacsírát, már legalább tíz éve itt élhetnénk.
PISTIKE, török rokon és diétázó hazafi
