Bizakodóan nyilatkozik a tunéziai kormány és ellenzéke is az országban tapasztalható zűrzavaros helyzet, illetve belpolitikai válság mielőbbi rendezése kapcsán. Az észak-afrikai országban már 2011 januárja óta teljes a bizonytalanság, vagyis azóta, hogy az arab tavasznak nevezett népfelkelés elsodorta Ben Ali elnök diktatórikus rendszerét. Azóta egymást követik a politikai válságok és tüntetések Tunéziában, ahová az utóbbi két évben nemzetközi terrorszervezetek is befészkelték magukat.
Több térségben olyannyira megerősödtek, hogy a kormány ezeket a területeket zárt (katonai) övezetté nyilvánította. A biztonsági erők ezekben a régiókban időnként hajszát indítanak a fanatikus iszlám szélsőségesek ellen, akik állítólag a súlyos belső zűrzavarral küszködő szomszédos Líbiában szereztek fegyvereket, és kaptak kiképzést.
A válság megoldása végett a napokban nemzeti párbeszéd kezdődött a mérsékelt iszlamista en-Nahda kormánypárt és a 12 pártot tömörítő ellenzéki szövetség között. A várhatóan november közepén befejeződő tárgyalás résztvevői szeretnének megállapodni egy átmeneti kormány megalakításáról, az új alkotmányról és a parlamenti választás időpontjáról. A választástól azt remélik, hogy kijelöli a politikai erőviszonyokat, véget vet a politikai zűrzavarnak és megnyugtatja a kedélyeket. A kormányzó en-Nahda ígéretet tett arra, hogy – a három hétig tartó tárgyalás után, vagyis november derekán – lemond, és a választásig szakértői kabinetnek engedi át a vezetését. A szakértői kormány egyik feladata a voksolás előkészítése lesz.
A tárgyaláson jelenleg a szakértői kormány vezetőjéről, azaz a miniszterelnökről szeretnének megállapodni. A következő szakaszban a parlamenti választás időpontját kell meghatározni, ez azonban nem lesz könnyű. A kormánypárt azt szeretné, ha a voksolást jövő áprilisban, esetleg májusban tartanák, de az ellenzék későbbi időponthoz ragaszkodik. Arra hivatkozik, hogy vezetőinek több idő kell a választási felkészülésre.
Sok időt már nem lehet elvesztegetni Tunéziában, mertegyrenagyobb a bizonytalanság és a lakosság elégedetlensége. A tunéziaiak az utóbbi időben rendszeresen bírálják a kormányt a közbiztonság és az életszínvonal romlásáért, de az általános bizonytalanságért is. Sokan a hatalom erőltetett iszlamista politikáját is elutasítják.
A tunéziaiak ezért azt szeretnék, ha a kormány és ellenzéke mielőbb aláírná a megállapodást. Abban reménykednek, hogy ennek nyomán valóban sor kerül érdemi politikai változásokra, amelyek véget vethetnek a belső válságnak Tunéziában, ahol az év eleje óta rendkívül elmérgesedett a viszony a kormány és az utcán demonstráló ellenzék között. A feszültség már az ország stabilitását veszélyezteti.
A kormány politikája és egyéb okok miatt Tunéziában egymást érik a hatalom bírálóinak, illetve az iszlám egyre erőteljesebb politikai térnyerését ellenzőinek tiltakozásai, de nem ritkák a terrortámadások sem. (Legutóbb a hét közepén robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő az egyik közismert tengerparti nyaralóhely strandján.).
Az idei tiltakozási hullám még februárban kezdődött, amikor orvul meggyilkolták az ellenzék egyik vezetőjét. A nyáron is merénylő végzett egy vezető ellenzéki politikussal, Mohamed Brahmival. Az ő meggyilkolása után kiterjedt tüntetéssorozat kezdődött a kormány ellen, és ez rendkívül kiélezte és elmélyítette a politikai válságot Tunéziában. A két éve megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés (ideiglenes parlament) emiatt augusztusban fel is függesztette a munkáját. A világi ellenzék hónapok óta követeli az Ali Larajed miniszterelnök vezette konzervatív iszlamista kormány lemondását.
Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, az en-Nahda beleegyezett a távozásba. Az egyik ellenzéki vezető ezt nagyon fontosnak tartja, sőt úgy véli, hogy a vezető kormánypárt visszavonulása a válság végének kezdetét jelenti.
