Reggel hatkor már a Joca-tavon voltunk, és megfelelő helyet kerestünk. Találomra az egyik ún. átfolyásnál álltunk meg, és találgattunk, hogy a rengeteg számításba jövő műcsali közül melyikre fognak bukni a csukák. Gallyak, nád, tavirózsa meg rengeteg egyéb „saláta” tarkította a vizet. Miután a műhalak meg a gumitáncosok sorra kudarcot vallottak, körforgóra váltottam. Ez bevált. Kétkilós csuka kapott rá. Társam, Siniša Gojkov is ilyen csalit csatolt fel, és már a harmadik bevetésre négykilósat fogott. Ezt követően rövidebb kapásszünetekkel, de folyamatosan tartott a csukaszüret, egészen a kora esti órákig, amikor hétkilósat sikerült fognom. A kifogott csukák súlya ez, valamint a reggel fogott kétkilós között alakult. Folyamatosan kitartottunk a körforgók mellett, de a csalivezetés egész skáláját zongoráztuk végig. Cincáltuk, ejtettük, szakaszoltuk-szüneteltük, ugráltattuk. Mindezt tizenkét órán át. A halakat húszig számoltuk, utána már egyikünket sem érdekelte a statisztika, csukáinkat számolatlanul és méretlenül engedtük vissza.
