2024. április 27., szombat

„Ha szükség lesz rám, szívesen megyek”

Az Andorra elleni 2:0-s győzelem során játszott második alkalommal a magyar válogatottban a zentai származású Nemanja Nikolić. A hollandok elleni óriási zakónak még csereként volt részese, a miniállam ellen viszont már a kezdőcsapatban kapott helyett, és sikerült is egy gólt fejelnie, illetve a második gólnál is megzavarta az andorrai védelmet, aminek öngól lett az eredménye. Megkerestük a Videoton csatárát, értékelje a mérkőzést, és meséljen a góljáról.

Álmodtál erről a pillanatról, hogy válogatottmeccsen hálóba találsz?

– Igen. Nagyon jó érzés volt, amikor hálóba találtam. Úgy gondolom, hogy az első olyan meccsemről, amelyen kezdő voltam, és végig játszottam, gólt is szereztem, elmondható, hogy jól sikerült. Örülök neki, hogy válogatott-kerettag vagyok, a bemutatkozásom ugyan nem sikerült olyanra, amilyenről álmodtam. Az már megtörtént, nekünk a Hollandia elleni meccs után volt három napunk, hogy felálljunk a padlóról, és megpróbálni kiharcolni a kötelező győzelmet Andorra ellen, ami végül összejött, és ennek nagyon örülök.

Emlékszel-e, hogy ünnepelted meg a gólodat?

– Szokás szerint, ahogy minden gólomat meg szoktam ünnepelni. Nem vittem túlzásba az örömködést.

Milyen volt a hangulat a meccs után a csapatban?

– A hangulat pozitív volt, habár mindenki sietett, jelentkeznie kellett a klubcsapatánál, úgyhogy nem volt sok időnk beszélni. Természetesen lehetett még érezni a sebeket, amiket a hollandok elleni meccs ejtett, de ez futball, megtörténnek ilyen dolgok, nem csak velünk, jobb csapatokkal is megesett már, hogy nagyarányú vereségbe szaladtak bele. A pozitív az volt, hogy azt a meccset már átbeszéltük, és Andorrát legyőztük, harmadik helyen végeztünk a csoportban.

Számítasz-e a jövőben is válogatott-meghívóra, hallottatok-e esetleg valamit arról, hogy ki lehet az új szövetségi kapitány?

– Erről még nem hallottunk semmit, majd az elnök úr eldönti, hogy ki legyen az új szakvezető. Nekem az marad, hogy a klubcsapatomban minél jobban teljesítsek, és olyan formában legyek, hogy a válogatottnak is tudjak segíteni. Egyszóval: azon leszek, hogy a Vidiben is jó formában futballozzak, mint ahogy eddig is tettem, és majd az új szövetségi kapitány eldönti, hogy szüksége van-e rám, vagy nincs. Ha van, akkor örömmel megyek a válogatottba játszani.