2024. április 26., péntek

Egészséges gyermekből egészséges felnőtt

Igencsak csalóka a kép Szerbiában, ha a sportot vesszük górcső alá. Jó néhány sportágban az ország versenyzői a világ élvonalába tartoznak. Csaknem mindenki tisztában van olvasóink közül azzal, hogy Novak Đoković világklasszis teniszező, és azt is sokan tudják, hogy a különféle korosztályú röplabda-, kosárlabda-, labdarúgó-, kézilabda- és vízilabda-válogatottak a világ vagy legalábbis Európa elitjébe tartoznak, de valószínűleg nagy részük hallott már a sikeres úszókról, tékvandósokról, sportlövőkről stb. stb. Igen ám, de ez csak a felszín, ezek a kimagasló teljesítmények inkább egy-egy szakember kiváló módszereinek, egy-egy sportoló és családja kitartó, sok-sok lemondással járó, gyakran emberhez nem méltó körülmények között folytatott munkájának köszönhetők, és nem a jól átgondolt országos sportstratégiának, nem a nagy merítési lehetőségnek, főként nem az oly sokat ismételgetett közhelyeknek.

A napokban elkészült az iskolai sporttevékenységek vajdasági fejlesztési stratégiája, amelyből bizony kiviláglik, hogy néhány oly sokszor hangoztatott kijelentés egész egyszerűen nem igaz. Ezek közül most egyetlenegyet dobnék a „boncasztalra”, ez pedig: „a szerb sportnemzet”. Ez csak porhintés. Az ENSZ 2006-os adatai szerint Szerbiában minden ötödik lakos (18,6%) túlsúlyos, minden harmadik (33,6%) dohányzik, a lakosság csaknem 40%-a naponta vagy heti többször fogyaszt szeszes italokat, és a lakosok majdnem fele (46,5%) küzd magas vérnyomással. A vizsgálatok kimutatják, hogy Szerbia lakosainak 74,3%-a nem elég aktív fizikai téren, és hogy az elhalálozások több mint 85%-át krónikus nemfertőző betegségek okozzák – ezek közül is 56%-kal a szív- és érrendszeri megbetegedések viszik a pálmát. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008-as jelentése szerint a dohányzás, a magas vérnyomás és a magas vércukorszint után a fizikai tétlenség a negyedik legfontosabb rizikófaktor, amikor a krónikus nemfertőző betegségekről van szó. A WHO-nál úgy számolnak, hogy a mell- és vastagbélrák kb. 21–25, a cukorbetegségek 27, a legismertebb szívbetegségek kb. 30 százalékának kialakulásáért a fizikai tétlenség okolható. A testmozgás viszont nemcsak hogy semlegesíti ezt a rizikófaktort, hanem pozitív hatása van a magas vérnyomással és vércukorszinttel és a többi rizikófaktorral szemben is.

A Marinica Ciobanu tartományi sport- és ifjúsági titkár asszony által bemutatott stratégia célja, hogy a vajdasági általános és középiskolákban javuljon az iskolai sport helyzete, hogy a diákok közül mindenkinek lehetősége adódjon a testmozgásra, hogy kialakulhasson bennük az egészséges önbecsülés, a fair play szelleme, fejlődjön az együttműködési készségük, könnyebben elfogadjanak és tiszteljenek másokat, hogy hasznosan töltsék szabadidejüket. A stratégiának vannak dicséretes pontjai, elvégre az Európa Tanács javaslataival összhangban olyan iskolai légkör felé igyekszik tolni a tanintézményeket, amelyben minden szinten az egészséges életmód elsajátítása játssza a főszerepet.

A stratégia korábbi évek kutatásait felhasználva kimondja, hogy Szerbiában a fiatalok 35%-a gyakran unatkozik, csaknem 20%-uk letört és depressziós, közel 40%-uk túlsúlyos, több mint 10%-uknak van valamilyen mértékű gerincferdülése. A felsoroltak nagy része orvosolható lenne rendszeres testmozgással, amiben a stratégia szerint a kötelező tornaórák mellett létrehozandó iskolai sportklubok nagy segítséget nyújthatnak. Azok a gyerekek, akik már korán rendszeresen sportolnak, nagyobb valószínűséggel fognak felnőttkorukban is rendszeresen mozogni, ráadásul az állandó testmozgás jó hatással van a diákok tanulmányi kimenetelére is, és azokat, akik már gyermekkorban sportolnak, ritkábban csábítják el rossz szokások (dohányzás, kábítószerek, alkohol, gyorsételek, nassolás), kevesebbet ülnek számítógép előtt, ráadásul a sportértékek ismeretében rossz társaságba is ritkábban keverednek.

Vitathatatlan, hogy szükség van országos, tartományi, városi és mindenféle, összefüggő iskolai sportot illető stratégiákra, elvégre az a legfontosabb, hogy lehetőleg minden gyerek mozogjon, sportoljon, egészségesen éljen, de ezek megvalósításához nagyon sok mindenre van szükség. Az országos és a tartományi kormány, a helyi önkormányzatok komolyságára, tettekre és nem csak üres ígéretekre, sok-sok anyagi forrásra, hogy meglegyenek a szükséges tornatermek, felszerelések, hozzáférhető sportorvoslásra, és a mostaninál sokkal képzettebb tornatanárokra, akik nemcsak diákjaik, hanem a szülők szemét is felnyitják, hogy milyen fontos az iskolai sport, az egészséges életmód mielőbbi elsajátítása.