Az Újvidéki, vagy Vajdasági RTV jövőképéről, fejlődésének lehetséges útjairól tartottak hétfőn szakmai tanácskozást az újvidéki M-Stúdióban több jelentős nemzetközi szervezet, és kimagasló szakmabeli részvételével, megjelent az EU, az Európa Tanács képviselője, több újságíró-, és civil szervezet képviselője. A Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság szervezésében megtartott tanácskozáson Slaviša Grujić reszorttitkár kifejtette, hogy az utóbbi két évben folyamatosan növekedett a műsor színvonala a 10 nemzetiségi szerkesztőséggel rendelkező VRTV-n, miközben az anyagi ellehetetlenülés is folyamatos volt.
– Ez elsőrendű gond, nem engedhetjük meg, hogy hasonló helyzetbe kerüljön az intézmény, mint a múlt hónapokban, amikor már benzinre sem futotta a pénzből, és az újságírók terepi munkája is kérdésessé vált. A vajdasági közszolgálati elektronikus média nem működhet megfelelő műszaki felszerelés, pénz, épület nélkül, a köztársaságnak pedig egyenrangúan kell viszonyulnia a belgrádi és az újvidéki közszolgálati központhoz – szögezte le Grujić. Hozzáfűzte, hogy másfelől ezekben az intézményekben is változásokra van szükség, alaposan felül kell vizsgálniuk, hány emberre van szükség a műsorgyártáshoz. Elmondta továbbá, hogy a tartományi kormány segíti a VRTV archívumának digitalizálását, továbbá, hogy a tartományi és a köztársasági kormány, az EU támogatásával arra fog törekedni, hogy rendezze a Vajdasági Televízió székhelygondjait, megfelelő épületet biztosítson számára.
Nagy figyelmet váltott ki Gordana Predić köztársasági művelődésügyi és tájékoztatási államtitkár kijelentése, mely szerint a Szerbiai és a Vajdasági RTV-nek egyenrangú státusza kell hogy legyen, és az állam egyaránt köteles mindkét intézményt finanszírozni. Az államtitkár elmondta azt is, hogy a médiatörvény tervezetébe beépítették, hogy két éven belül megfelelő épületet kell biztosítani az Újvidéki RTV-nek, mely 1999-ben a NATO-légicsapások során saját épület nélkül maradt.
A Vajdasági RTV kidolgozta fejlesztési stratégiáját 2017-ig terjedően, s ez az időszak elegendő arra, hogy korszerű közszolgálati médiává váljon – mondta Srđan Mihajlović, a VRTV vezérigazgatója. – A stratégia a műszaki-technológiai újításokon kívül magában foglalja az újraszerveződést, az ésszerűsítést és az új szisztematizációt. Számítunk a szerb állam és Vajdaság tartomány támogatására abban, hogy megtaláljuk a közszolgálati média megfelelő, stabil finanszírozási modelljét, és hogy végre megteremtsük a megfelelő munkafeltételeket – szögezte le a vezérigazgató. Reményét fejezte ki, hogy megtalálják a módját, hogy az intézmény túlélje azokat a hónapokat, melyek az új törvény életbelépéséig előttünk állnak, és hogy az állam egyenrangú mértékben segíti a belgrádi és az újvidéki közszolgálati médiát. A felszólalók közül Dragana Nikolić-Solomon, az EBESZ szerbiai médiatagozatának vezetője kimondta, hogy az állam jelentős mértékben késik a közszolgálati média stabil finanszírozási modelljének kidolgozásában.
Márton Attila, a kisebbségi szerkesztőségekkel megbízott főszerkesztő-helyettes, aki részt vett az egyik panelvitában, kérdésünkre elmondta, való igaz, hogy a rádióban és a televízióban is kilenc kisebbségi szerkesztőség működik, ám ezek nagy része nagyon kicsiny, 1–5 emberből áll. Legnagyobb a magyar szerkesztőség, ahol nagyjából 30 ember dolgozik, de nem rendezett mindegyikük munkaviszonya.
– Azért fogok küzdeni, hogy mindenkit felvegyenek állandó munkaviszonyba, és hogy új emberekkel bővítsük a szerkesztőséget. A magyar szerkesztőségnek fényes múltja van, noha voltak olyan időszakok, amikor munkáját ellehetetlenítették. Azt gondolom, hogy akkor beszélhetünk jövőről a Vajdasági RTV-ben, ha rendezni tudjuk a magyar és a többi szerkesztőség meglevő munkatársainak státuszát, munkájukat megfizetjük, és fiatalítani, bővíteni tudjuk a szerkesztőségeket. Alapvetően ez a legfontosabb kérdés a kisebbségi szerkesztőségeket illetően. Természetesen nagyon fontosnak tartom azt is, hogy összhangban legyünk a közmédia definíciójával, ami azt jelenti, hogy mindenféle politikai, és gazdasági nyomástól függetlennek kell lennünk. Ha nem ilyen a közmédia, akkor nem nevezhető közmédiának. Amennyiben ezt is tudjuk biztosítani, akkor jó lesz, amennyiben nem, a nézők, hallgatók nagyon gyorsan észre fogják venni.
