Szokatlan módon fejezték ki örömüket a katalánok a minap a nemzeti ünnepükön. A szeptember 11-ei ünnepség alkalmából százezrek alkottak egyetlen élőláncot a tartomány közútjain csaknem négyszáz kilométer hosszúságban. A különös egymásba karolás és kézfogás résztvevői a látványos gesztussal – az öröm kinyilvánítása mellett – arra is fel akarták hívni a spanyol és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy Katalóniát a jövőben független államként képzelik el, Madrid fennhatósága nélkül. Egy éve másfél millió ember vonult Katalóniában az utcára a terület önállóságát követelve.
Az idei élőlánc tehát ismét a függetlenség melletti kiállás volt. Egy olyan megmozdulás, amilyenhez hasonlóra 1989-ben már akadt példa. Akkor három szovjet köztársaság, Észtország, Lettország és Litvánia lakói fogtak szó szerint össze és egy hosszú élőlánccal üzenték meg Moszkvának, hogy nem kérnek tovább a gyámságából, vissza akarják kapni korábbi, önálló államiságukat. Kívánságuk viszonylag rövid idő múltán teljesült. 1991-ben felbomlott a Szovjetunió, a három szovjet (balti) köztársaságból pedig ismét önálló állam lett, amelyek 2004 óta az Európai Uniónak is tagjai.
Katalónia esete egészen más. Semmi jele annak, hogy a súlyos válság ellenére Spanyolország összeomlik. Ráadásul Madrid hallani sem akar Katalónia önállóságáról. Ellenkezőleg, a (jobbközép) spanyol központi kormány minden lehetséges eszközzel meg akarja akadályozni az ország szétforgácsolódását, illetve a tartomány kiválását az államból. Madrid egyetlen tartomány (hivatalosan: autonóm régió) távozásába sem egyezne bele. Törvénytelennek tartja az elszakadást. A tizenhét spanyolországi tartomány közül kettőben – Baszkföldön és Katalóniában – a legerősebbek a szeparatista törekvések.
A két legnagyobb országos politikai erő – a Spanyolországot kormányzó, jobbközép konzervatív Néppárt (PP) és az ellenzéki szocialista PSOE – katalóniai szervezete szintén egységes államot akar. Barcelonában, a katalán tartományi parlamentben ugyan ellenzékben vannak, de folyamatos és komoly bírálói a kiváláspártiaknak.
Mindazonáltal a tartományban jövőre népszavazást tartanának a Spanyolországtól való elszakadásról. A katalán tartományi parlament idén januárban már elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot (a tartomány politikai és jogi önállóságát tartalmazó dokumentumot), egyszersmind kinyilvánította a referendum megszervezésének a szándékát is. Márciusban új nyilatkozatot fogadtak el a katalánok. A dokumentumban szorgalmazzák a függetlenségről szóló tárgyalások megkezdését Madriddal.
A spanyol kormány kezdettől ellenzi Katalónia (és Baszkföld) elszakadását. Madrid azzal érvel, hogy az ország egységét az alkotmány rögzíti, s azt egyoldalúan megváltoztatni nem lehet. A tervezett katalán referendum ezért a spanyolok szemében alkotmányellenes. A központi kormány már panaszt is emelt az alkotmánybíróságnál, utalva arra, hogy a 2014-re tervezett referendum a törvénybe ütközik.
Madrid szerint a katalán tartományi vezetők ketté akarják szakítani az országot, és szándékosan szítanak feszültséget az emberek között.
A katalán politikusokat felháborítja Madrid álláspontja, és eszük ágában sincs lemondani elképzeléseikről. A függetlenséget követelő Artur Mas katalán tartományi miniszterelnök és pártja, a jobboldali Konvergencia és Unió (CiU) továbbra is ragaszkodik a célkitűzéséhez. Mégis, Masnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy meg lehet-e tartani a népszavazást, amelyet még nála is erőteljesebben követel a tartományi parlament vezető ellenzéki pártja, a Katalán Köztársaságpárti Baloldal (ERC).
Mas állítólag puhatolózó tárgyalásokba bocsátkozott a spanyol kormánnyal a referendumról. Hírek szerint augusztusban titokban találkozott Mariano Rajoy spanyol kormányfővel, aki határozottan elutasította a katalán népszavazást, illetve kiválást az országból.
Madrid elzárkózik attól is, hogy önálló nemzetnek, partnernek tekintse a katalánokat, akiknél az önállósodási törekvések évek óta folyamatosan erősödnek. Barcelonának már jó előre és többször is megüzente: minden eszközzel meg fogja akadályozni Katalónia elszakadását az országtól. Madrid egyelőre az adminisztratív eszközöket részesíti előnyben és előre gondol mindenre. Így a spanyol parlament már 2012. október 9-én elutasította a katalán referendumot, amelynek időpontja akkor még bizonytalan volt.
Ez azonban hidegen hagyja a katalánok többségét, akik inkább a függetlenség mellett állnak. A legutóbbi közvélemény-kutatások is ezt igazolják. A megkérdezett katalánok 81 százaléka támogatja a népszavazást, amelyen a részvételüket jelzők 52,3 százaléka a Spanyolországtól való elszakadásra, vagyis a függetlenségre szavazna, az önállóság ellen már csak 24,1 százalék voksolna.
Katalónia a maga 7,6 millió lakosával – Andalúzia után – a második legnagyobb spanyolországi tartomány, s egyik legelégedetlenebb tagja az államközösségnek, a baszkok mellett. A lakosság annak ellenére elégedetlen a jelenlegi helyzettel és a terület nagyfokú autonómiájával, hogy Katalónia az egyik legfejlettebb gazdasági régiója Spanyolországnak, sőt sok kérdésben önálló döntési joggal is bír.
Barcelona és Madrid viszonya már régóta feszült. Az euróövezeti (adósság)válság, amely Spanyolországot különösen sújtja, csak tovább mélyítette az ellentéteket.
A függetlenség kérdése a válság miatt egyre gyakrabban vetődik föl, ami nem véletlen, hisz Katalónia az egész ország leggazdagabb tartománya. A gazdagság ellenére ezekben a válságos és kínkeserves években a katalánok mégis kénytelenek voltak szembesülni az autonóm kormányzási modell csődjével, aminek több riasztó jele is akad. Egyik például az, hogy a tartományi költségvetés összeomlott és emiatt a központi, vagyis a madridi kormánytól kellett pénzt kérnie a katalán intézményrendszer működtetésére. Emellett Katalóniában a munkanélküliség már a 24 százalékhoz közelít.
A katalóniai lakosság jó része elfogadhatatlannak tartja, hogy tartományuk a válság miatt a leginkább eladósodottak közé süllyedt, miközben Madrid – a recesszió és a megszorítások idején – másoknak, a „lusta déli tartományoknak” folyósítja a náluk beszedett adókat. A katalánok úgy érzik: az állam kiszipolyozza őket, a válság idején pedig különösen rosszul bánik velük. Ezért a lakosság körében egyre erőteljesebb a függetlenségi vágy, és folyamatosan nő az ellenszenv is Madriddal szemben.
A katalán függetlenség kérdése komoly politikai feszültséget okoz a súlyos válsággal küszködő ibériai országban. Az EU negyedik legnagyobb gazdaságában rekordméretű a munkanélküliség (csaknem 26 százalék), a bankrendszer pedig külső pénzügyi segítséggel kerülte el az összeomlást. A tizenhét spanyolországi tartomány közül több mint fél tucat (Katalóniát is beleértve) már a madridi központ pénzügyi támogatásából tartja fenn magát.
Madrid ilyen helyzetben semmiképpen nem akar további belső konfliktusokat. Részben ezért is tiltakozik és ellenez bármilyen önállósodási törekvést. Ezekből pedig nincs hiány. Baszkföldön tavaly októberben tartottak tartományi választást; az elszakadáspárti erők ott is többséget szereztek. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak Baszkföld és Katalónia bosszantja a függetlenségi törekvéseivel Madridot, amelynek egyébként is ezernyi gondja-baja van a válság miatt.
