Gyengült a dinár árfolyama az elmúlt napokban, annak ellenére, hogy a jegybank kormányzója is kijelentette: nem észleltek gyanús mozgásokat a pénzpiacon, valamint más egyéb, előre nem látható dolgok sem történtek. Sőt, ismert már az új kormány összetétele is, és ígéretekből sincs újból hiány. A jegybanki alapkamat egyébként már három hónapja ugyanazon a szinten van, központi bankunk vezetői ugyanis (nyilván) úgy vélik, most a 11 százalékos nívó a legkedvezőbb kombináció. Ha nem így gondolnák, nyilván módosítottak volna az irányadó kamatlábon. Az eddig felsorolt tényeket olvasva azt gondolhatná az ember, hogy nem történik semmi rendkívüli, pedig el kell ismerni, hogy a dinár valószínűleg azért gyengült meg, mert a piacokon bizonyos fokú bizonytalanság uralkodott el. Sokan ezt azzal magyarázzák, lehet, hogy mégis felmerültek bizonyos kételyek azzal kapcsolatban, hogy az állítólag valóban jó képességű, nagyon fiatal új pénzügyminiszterünk valóban képes lesz-e arra, hogy véghezvigye a szükséges reformokat, rendet teremtsen a pénzügyek terén, hogy növekedjen a költségvetés bevétele és csökkenjenek a kiadásai, és hogy kedvező hitelmegállapodást kössön a Nemzetközi Valutalappal is. A közelmúltban a Nemzeti Bank már két két alkalommal is kénytelen volt beavatkozni a dinár árfolyamgyengülésének megakadályozása céljából. Húszmillió eurót fordítottak a dinár védelmére, és az idén már összesen 345 milliót költöttek el intervenciókra.
Egyes elemzők szerint a dinár értékvesztése nem csupán, vagy legalábbis nem kizárólag az új pénzügyminiszter személyéhez kapcsolható kételyek következménye, hanem világgazdasági történésekre is visszavezethető. Az európai feltörekvő régiót jóval kevésbé érintette az elmúlt hónapok tőkekiáramlása – mint az ázsiait –, mégis úgy tűnik, itt is nehézségeket okoz az amerikai enyhítési program leállásától való felélem. Szerbiában egyébként – a kormányban történt változások ellenére –, mivel egyre közeledik az év vége, várhatóan 4,7 százalék lesz a GDP-arányos államháztartási hiány, az államadósság szintje az esztendő végéig némileg emelkedik, az infláció pedig a tervezettnél valamennyivel magasabb lesz.
SOK A KÉRDŐJEL
Az új intézkedésekkel kapcsolatosan még mindig sok a kérdőjel. Fiatal pénzügyminiszterünk azt nyilatkozta, számos különböző lehetőséget is fontolóra vesznek az adóreform előkészületei során, de nem hozzák nyilvánosságra a pontos részleteket egészen addig, amíg meg nem állapodnak a reformok kapcsán. A pénzügyminiszter nem kívánta kommentálni azokat a nem hivatalos sajtóértesüléseket, amelyek a jövedelem progresszív megadóztatásáról és a vagyonadó növeléséről szólnak. „Minden illetékes intézménnyel tárgyalni szeretnénk, kezdve a Költségvetési Tanácstól, valamint az egész kormánnyal is” – nyilatkozta a pénzügyminiszter, aki úgy véli, hogy a reformok előkészítéséhez időre van szükség, mivel komoly dologról van szó. Azt is elmondta, hogy fontos tétel az adóreform végrehajtásának dinamikája, é erről szintén egyeztetni fog az érintett felekkel.
Valamit azonban kétségtelenül nehéz ebben a pillanatban pontosan megítélni. Valószínűleg a piacokon tapasztalható bizonytalanságnak is ez az alapvető oka, amiért lényegében a dinár árfolyamát is védeni kell. Az ilyen általánosító, sokat sejtető, de a részletekből valóban keveset eláruló megnyilvánulások nem járulnak hozzá a különféle kételyek eloszlatásához. Nehéz most megítélni, hogy a jövőben mekkora súlya lesz a kétségkívül ígéretes alapokról induló pénzügyminiszter szavának. Ha egészen leegyszerűsítve akarnánk ezt megmagyarázni, akkor nem tudjuk, hogy egy olyan figurának szánják-e személyét, mint aki szimpatikus, fiatal, makulátlan szakkáder, aki külföldön is bizonyította tudását – ezt sugallja a mostani imázsa –, és aki olyan valaki, akinek hinni lehet, és bízhatunk benne, mert ismeri a mostani bajból kivezető utat. Vagy egy olyan figurát kell-e alakítania a jövőben, aki az ország átlagos állampolgárai számára a „jó gyerek” képét mutatja, aki akár a „mi fiunk” is lehetne, vagy csak úgy néz ki, mint egy helyes fiú a szomszédból, aki illedelmes, hiszen mindig előre köszön. Romlatlan és őszinte, tudja viszont, hogy mik az lapvető gondok, és hogyan lehet azokat orvosolni. Nincs politikusi múltja, így személye kevésbé támadható, akárcsak esetleges ideológiai beállítottsága, így az emberek könnyebben elhiszik neki, hogy fájni fog, de tűrni kell, szenvedni kell egy kicsit, le kell mondani bizonyos dolgokról, annak érdekében, hogy később elindulhassunk a (gazdasági) fejlődés útján. Ha azonban csak efféle szerepet szánnak neki, kérdés, mekkora lesz a valós befolyása, valamint, hogy a forgatókönyvet menet közben hogyan írják majd esetleg át a politikai fejlemények tükrében. Ha viszont valós hatalma lesz, kérdés, lesz-e elegendő tapasztalata a reformfolyamatok megvalósításához, amikor tudjuk, hogy ilyen esetekben nemcsak a puszta tudás és ismeretek, de az egyéb tulajdonságok is fontosak.
LESZ HITELÜNK?
Súlyos gazdasági helyzetünkből a kivezető utat nyilván könnyű megtalálni, annál is inkább, mivel a külső körülmények is bizonytalanok, és csöppet sem kecsegtetőek. Felvetődött annak lehetősége is, hogy 2-3 milliárdos kedvező feltételekkel folyósított hitelt kaphat Szerbia az Egyesült Arab Emirátusoktól. A jelenlegi szorult helyzetünkből valószínűleg csak újabb hitel igénybevételével tudunk kikecmeregni, ezért aztán minden kedvező hitelre nagy szükség lehet, kérdés azonban, mennyire sikerül majd valóban racionálisan elkölteni a pénzt olyan dolgokra, melyek a jövőben többszörösen megtérülnek, mennyire sikerül valós reformokat végrehajtani. Ha pusztán a költségvetési deficit finanszírozására és más hasonló célokra fordítják a pénzt, hosszú távon nem sokat érünk el. Jó földrajzi fekvésünk viszont már a közeljövőben még jelentősebben felértékelődhet a világpolitikai eseményeknek köszönhetően. Az olcsó, ehhez mérten mégis viszonylag jól képzett munkaerő szintén, akárcsak a szabadkereskedelmi megállapodások az Európai Unióval, Oroszországgal, Törökországgal, valamint a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) országaival.
Az új kormányban egyébként különválasztották a gazdasági és a pénzügyminisztériumot, előzőleg ugyanis Mlađan Dinkić „egybevonva” irányította ezt a két tárcát. Az új gazdasági miniszter viszont hivatalba lépése után lesújtóbb véleményt mondott a pillanatnyi gazdasági helyzetről, mint az egyébként pikírt és mindig kritikus gazdasági szakértők. Véleménye szerint a szerb gazdaság csőd előtt áll, akárcsak a vállalatok legnagyobb része. Sok ok vezetett ide, a rossz magánosítástól kezdve a rossz adórendszerig. Az adórendszer szerinte is rossz, mert a munkát aránytalanul adóztatja, ezáltal gátolja a foglalkoztatást, azzal együtt pedig a termelést, a kivitelt, egyáltalán az egész gazdaság működését.
