Sok német egész évben nyaralásra spórol. E régi szokásukon a válságévek sem változtattak. Igaz, hazájuk nem is viaskodik annyi gazdasági és pénzügyi problémával, mint az Európai Unió országainak jó része. Ezért akad munka is, meg pénz is nyaralásra, és természetesen elegendő fizetett évi szabadság is.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A németek nagy többsége ezért nagyon elégedett az Angela Merkel vezette konzervatív-liberális kormány munkájával, illetve gazdaságpolitikájával. A legutóbbi reprezentatív felmérés szerint saját pénzügyi helyzetét szintén (nagyon) jónak tartja a lakosság csaknem 77 százaléka. Ezért a németek nyilván örömmel nyaralnak az idén is, általában leginkább két hétig – a fizetett évi szabadság idején.
Nem így sok másik EU-tagország polgárai, akiknek már évek óta nemhogy nyaralásra nem telik, de élelmiszerre és ruházkodásra is alig jut. Igaz, az uniós tagországokban az évi szabadságok továbbra is szavatoltak. Mármint azoknak, akiknek van munkájuk. Ilyen EU-polgárból pedig egyre kevesebb van, hiszen a munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött a 28 országból álló közösségben. A bajt tetézi, hogy a – talán leginkább utazni vágyó – 24 év alatti fiatalok körében jó kétszerese (közel 25 százalék) a munkanélküliség az idősebb korosztályok körében mért uniós átlagénak.
A válság sújtotta EU-tagországok lakossága, elsősorban az euróövezet déli perifériaállamaiban, alighanem az idén is irigykedve figyeli a németeket, akik ezekben a nehéz időkben több hétre is elutazhatnak kikapcsolódni, pihenni, felüdülni és világot látni. Görögországot, Spanyolországot, Olaszországot, Ciprust és Portugáliát különösen sújtja a válság. Az ottani lakosság jó része nem is tervezett utazást az idénre, de fizetett szabadságban sem igen reménykedhet.
Mindazonáltal a fizetett szabadság intézménye továbbra is szilárdan tartja magát az Európai Unióban. Legjobban természetesen Németországban, ahol az alkalmazottak évente legfeljebb negyven napig maradhatnak távol munkahelyüktől, évi szabadságukat töltve. A franciák és az olaszok sem panaszkodhatnak, hiszen egyaránt 39 nap a törvényben szavatolt fizetett évi szabadságuk időtartama.
A válság miatt azonban egyre több a meghatározott időre, ráadásul csak rövid távra szóló munkaszerződés, amivel már fizetett szabadság sem jár. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a vonatkozó uniós szabályok megváltoztak.
Változott viszont az alkalmazottak szabadságolási kedve, de nagyon. A válság elleni kormányzati intézkedések nyomán elmélyülő recesszió és munkaerőpiaci bizonytalanságok miatt ugyanis egyre többen legfeljebb két hétre mennek szabadságra, nehogy arra térjenek vissza, hogy kirúgták őket, mert sokáig lazítottak, miközben keményen kellett volna dolgozniuk.
Az Egyesült Államok munkáltatói már régen ehhez az elvhez tartják magukat, mármint a folyamatos – szabadságokkal nem tarkított – munkavégzéshez. Az USA az egyetlen fejlett ország, ahol még kötelező minimális évi szabadság sincs meghatározva. (Az EU-ban ez legkevesebb húsz nap, a munkamániájáról is ismert Japánban pedig tíz nap.)
Egy mérvadó tengerentúli felmérés szerint az amerikaiak csaknem negyede nem is számíthat semmilyen fizetett szabadságra, és a többség is legfeljebb csak egyhetes szabadságot engedhet meg magának. Ezért aligha meglepő, hogy az Egyesült Államokból sokan irigykedve figyelik, hogy a német, vagy épp a francia alkalmazottak – általában nyáron – néhány hétre mindig elutaznak valahová, hogy aztán kipihenten és feltöltődve térjenek vissza munkahelyükre.
Az eurózóna harmadik legerősebb gazdaságának tartott Olaszországban, ahol a nyaralási főidény mindig augusztusra esik, a lakosság fele azonban az idén biztosan nem utazik sehova pihenni. Tavaly még 63 százalékuk engedhette meg magának a nyári kikapcsolódást az augusztusi nagy szabadságolási időszakban.
Spanyolországban – amely az euróövezet egyik legmagasabb (csaknem 27 százalékos) munkanélküliségével küszködik – néhány alapítvány sajátos megoldásokat dolgozott ki a nehéz sorsú családoknak. Elsősorban azoknak, amelyek pénzszűke vagy egyéb okokból kénytelenek otthon tölteni az évi szabadságot. Azokra a családokra is külön odafigyelnek, amelyek kenyérkereső nélkül maradtak.
A segélyakció részeként egyre több nyári tábort szerveznek azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei már hosszabb ideje munkanélküliek. A táborok iránt óriási az érdeklődés. A szülők ugyanis úgy gondolják, hogy legalább a gyerekük szakadjon el egy időre a nyomasztó hétköznapok gondjaitól, ha már ők képtelenek erre, és pénz híján nem tudnak nekik nyári kikapcsolódást biztosítani.
De nem csak az unió déli országaiban sóvárog a lakosság és álmodozik egy kis életszínvonal-javulás vagy felhőtlen nyaralás után. Az EU több nyugati, de elsősorban keleti tagországában is vágyálom a nyaralás az idén. Az unió nyugati országaiban a lakosság 46 százaléka nem is tervezett nyári pihenőt 2013-ra. Ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európában az idén 12 százalékkal kevesebben utaznak nyaralni, mint 2011-ben.
Az unió keleti tagállamaiban még a nyugat-európai országokénál is rosszabb a helyzet. A válság megrettentette és sokkal óvatosabbá tette a kelet-európai embereket, akik félnek luxusra (mint amilyen már a nyaralás is) elherdálni a pénzüket. Inkább a még rosszabbnak gondolt időkre spórolnak, vagy a küszöbön álló áremelésekből adódó nehézségek leküzdésére tesznek félre annyit, amennyit csak tudnak.
A térségben a fejlettebb tagállamok közé sorolt Csehországban a munkavállalók csaknem negyven százaléka 2013-ban nem is tervezett nyári szabadságot. Ők már nagyon érzik, hogy az idén tovább romlott a bérek vásárlóereje, a háztartások kiadásai pedig 2009 óta egyre nagyobb mértékben haladják meg a bevételeiket. Növekszik azoknak a száma is, akiknek lassanként elapad a megtakarított pénzük. A csehek többsége azonban ragaszkodik a külföldi – főként horvátországi és olaszországi – nyaraláshoz, de újabban igyekeznek csökkenteni annak költségeit, sőt időtartamát is.
A szakemberek ezért rendkívüli visszaeséstől tartanak az idegenforgalomban. Az uniós kormányok sem örülnek a kedvezőtlen fordulatnak, mert korábban egy részük azzal érvelt, hogy a hosszú évi szabadságok idejére eső nyaralás gazdasági előnyökkel is jár. A turisták ugyanis (sok) pénzt költenek, ami hozzájárul a fogadó ország gazdasági növekedéséhez, és természetesen az államkasszába is rendszeresen csurran-csöppen egy kis pluszpénz, néhol tekintélyes summa is. Az unió kormányának tartott Európai Bizottság úgy számol, hogy az EU hazai össztermékének (GDP) öt százaléka származik évente a turizmusból, amely a közösségben 12–14 millió ember megélhetését biztosítja.
Az idegenforgalmi ágazat azonban az idén mintha sokfelé nem is akarná észrevenni a válság okozta gondokat. Tavaly még csak mérséklődtek valamelyest az árak a dél-európai – elsősorban görögországi, spanyolországi és portugáliai – nyaralóhelyeken, de az idén mintha mindenütt visszatértek volna a korábbi magas árak. Ennek ellenére Spanyolországba özönlenek a turisták, az olaszok azonban már komoly visszaesésre panaszkodnak.
