Semmi sem az, aminek látszik. A tapasztaltabbak már régóta tudják, hogy a felületes, vagy külső szemlélődő hajlamos általánosítani a dolgokat, illetve a médiából áradó, elferdített, gyakran szándékosan manipulált információhalmaz alapján téves következtetéseket levonni. Ennek a közelmúltban lezajlott törökországi és brazíliai események lehetnek példái. Egyben arra is figyelmeztethetnek, hogy a társadalom mélyén felhalmozódó feszültségek képesek egy pillanat alatt úgy feltörni, hogy az addig uralkodónak vélt folyamatok hirtelen visszafelé kezdenek hatni.
Bizonytalan időket élünk. A közhangulatot olyan sok tényező befolyásolja, hogy tudományos módszerekkel is képtelenség bármit megjósolni. Kis túlzással azt is kijelenthetnénk, hogy nincs a világnak egy olyan pontja, olyan országa, amelyben a látszólagos nyugalmat és harmóniát egy előre nem látható esemény vagy a halmozódó feszültségek túláradása ne lenne képes megbolygatni. Jelentéktelennek tűnő események tömegtüntetéseket, zavargásokat, erőszakhullámokat indíthatnak el. A fenyegető vagy máris fennálló anyagi nehézségek, a gazdasági és az ebből eredő mindennemű bizonytalanság lehet a mind gyakrabban felszínre törő tömegpszichózis eredendő oka. Az sem zárható azonban ki, hogy éppen fordítva, a tömegpszichózis egyszerűen csak visszatükröződik a piacok működésében, különféle önbeteljesítő folyamatokat gerjesztve. Ilyenkor egy olyan viszony jön létre, melyben az ok és az okozat egyaránt egymást erősíti egy ismétlődő körfolyamatot hoznak létre, melyből azután látszólag sokáig nincs kiszállás. Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, vagy a jóléti államaikról ismert skandináv országok lakói számára sem ismeretlen már a gyakran meglepetésszerűen kulmináló elégedetlenségi hullám. Az arab világon két évvel ezelőtt végigsöpört forradalmak legfőbb követelése a média szerint a szabadságjogok biztosítása volt. Akkor több országban elzavarták a diktátorokat, legtöbbször gyökeresen megváltozott a politikai rendszer, a gazdasági célkitűzések azonban még a mai napig is meglehetősen távol vannak a gyakorlati megvalósulástól. Nyilván nem tévedünk, ha ezek alapján megállapítjuk, hogy a gazdasági kihívások jóval nagyobb mértékben határozzák meg ez államok jövőjét, mint a politikai várakozások, vagy akár az ideológiai háttér.
STADIONOKAT A NÉPNEK?
A törökországi és a brazíliai fejlemények számunkra azért lehetnek meglepőek, mert a sajtóból folyamatosan olyan hírek jelentek meg, melyek szerint Törökország Európa Kínája, Brazília – a világ ötödik legnépesebb országa – pedig a feltörekvő világ egyik meghatározó állama. Brazíliát a világ első nyolc gazdasági potenciálja között tartják számon. A világ legnagyobb kávé-, cukornád-, narancs- és banántermesztő országa. Szója-, kakaó- és marhahústermesztésben a második helyen áll, emellett a világon a negyedik legnagyobb dohánytermesztő. Nemzetközi viszonylatban a legnagyobb szója-, marhahús-, valamint csirkehúsexportőr. A külkereskedelmi statisztikák az ország gazdasági dinamizmusára engednek következtetni. Törökország esetében szintén dinamikus gazdaságról beszélhetünk, a világ 34 fejlett országához tartozik.
Közép-európai szemmel Törökországról egykori hódító múltja, Brazíliáról pedig a fociimádat jut eszünkbe. Hiába imádják azonban focit, a braziloknak, úgy tűnik, elege lett abból, hogy a kormány óriási összegeket költ stadionokra, miközben a közszolgáltatások színvonala lehangoló. A média által megszólaltatott tüntetők úgy vélték, a kormányzat rengeteg pénzt költ olyan beruházásokra, amelyekből egy átlagos brazil keveset érzékel. Elemzők szerint a tiltakozások hátterében az áll, hogy visszaesett a brazil gazdaság, hiszen 2012-ben csak alig egy százalékkal nőtt a GDP. Brazília a baloldali Lula da Silva nyolcévi elnöksége, majd az általa kijelölt utód, Dilma Rousseff több mint két évig tartott kormányzása idején majdnem 40 millió embert emelt ki a szegénységből. A 195 milliós ország nagyrészt nyersanyagkincseinek, illetve agrártermelésének köszönhetően a világ hatodik gazdasági hatalmává lépett elő. Az idén márciusban Dilma Rousseff népszerűségi indexe még 74 százalékon állt, pedig a brazil gazdaság – részben a nemzetközi pénzügyi válság és Kína növekedésének megtorpanása miatt – 2012-ben a korábbiakhoz képest minimálisan, csupán egy százalékkal növekedett. Törökországban a szikrát egy isztambuli zöldövezet beépítésének terve váltotta ki. Brazíliában ugyanezt a hatást a tömegközlekedési tarifák június eleji növelése okozta. Nyilván a kívülálló is megállapíthatja azonban, hogy ez a drágítás csupán az utolsó csepp lehetett egy régóta telítődő pohárban.
A FORRADALOM FELFALJA SAJÁT GYERMEKEIT?
Elemzők szerint Brazília – miként más latin-amerikai államok – sajátos fordulóponthoz érkezett. A frissen kialakult középosztály kezdi számban túlhaladni a szegényeket. Ez a réteg követel most jobb oktatást, egészségügyi ellátást stb. Kifogásolja, hogy 15 milliárd dollárt költenek Brazília nagyságát bizonyítani hivatott sportesemények rendezésére, miközben a hatalmas országban még mindig van egy jelentős szegény réteg, amelynek tagjai napi két dollárból kénytelenek megélni. A jövőre esedékes brazíliai világbajnokság főpróbájának is minősíthető Konföderációs Kupa brazíliavárosi megnyitóján, amelyet a világon szinte mindenütt néztek, láthatóan kínos volt az egykori forradalmár, Dilma Rousseff elnöknek a füttykoncert. Arcáról lefagyott a mosoly, integető keze pedig megállt a levegőben. Később megszólalt Brazília bolgár származású elnök asszonya (eredetileg Rusev, de „bennszülött” brazil, állítólag sosem járt még Bulgáriában), aki a hetvenes évek katonai diktatúrája idején gerilla volt, most pedig kijelentette, hogy „természetes, ha a fiatalok tüntetnek”. Fel kell frissítenünk a politikai rendszert, meg kell találnunk a módját annak, hogy átláthatóbb intézményekkel dolgozhassunk. Olyanokkal, amelyek nyitottabbak a társadalmi befolyásra. Mert az állampolgárok hangja kell hogy elsődleges legyen – mondta. Többi között megígérte, hogy javít a tiltakozáshullámot elindító tömegközlekedés, valamint az egészségügy színvonalán. Utóbbit – mint mondta – több ezer, külföldről hozott orvossal valósítaná meg. Sajátos a párhuzam Törökországgal, de más országokban is megfigyelhetünk hasonló jelenségeket. Ma már nem számít meglepetésnek, ha az események hirtelen fordulatot vesznek. A márciusban még 74 százalékos támogatottságot élvező brazil elnök hirtelen elveszítette népszerűségét? Egyben tanulság lehet ez azoknak a politikusoknak – határon innen és túl –, akik kiemelkedően magas támogatottságot élveznek. Úgy tűnik, ha a tömegek kezdeti szimpátiáját kiváltó lépéseket nem követi a gazdasági helyzet érezhető, valós és gyors javulása, a népszerűség sem tarthat sokáig.
