Nagy gondban lehet az utóbbi időben a Srbijagas vezérigazgatója, Dušan Bajatović. Ki akarják húzni alóla a bársonyszéket, pedig milyen kényelmes az a puhán bélelt ülőalkalmatosság, amiben öt évvel ezelőtt foglalhatott helyet. Ráadásul holmi kéretlenül jött revizorok kellemetlenkednek nála, s kutakodnának is, ha engedné, az általa vezetett cégben, abban a híres-neves közvállalatban, ami tavalyi eredményeivel messze megelőzött minden másikat az országban: egyik sem volt képes ugyanis akkora veszteséget „termelni”, mint a Srbijagas. A tavalyi mérlege a szerbiai gázszolgáltatónak 33 milliárd dináros, azaz mintegy 313 millió eurós veszteség volt. Ezt csinálja valaki utánuk! A Szerbiai Vasutak közvállalatnak, pedig ők sem rosszak ezen a téren, csak fele ekkora hiányt sikerült 2012-ben „megvalósítania”. És hogy mindez a rászakadt sok baj ne legyen elég, ráadásul az energiaügyi miniszter, Zorana Mihajlović – aki előtte a „revizorait ráuszította” – bejelentette, hogy szerkezetátalakítást hajtanak végre a Srbijagason belül, melynek során a gázellátás feladatkörének végzését egy külön cég formájában leválasztják a Srbijagasról. A gondoknak azonban még ezzel sincs vége. Egy hónapja sincs, hogy Vajdaságban ismét felütötte a fejét a szeparatizmus, a tartományi kormány elnöke holmi vajdasági nyilatkozatot akar elfogadtatni, és neki, mint a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) tartományi bizottsága elnökének ezen a téren is helyt kell állnia.
Dušan Bajatovićot azonban kemény fából faragták, ő nem adja könnyen a bőrét. A bőrüléses foteljét sem. A joghurtforradalom II. nevű – joghurtmentes és forradalom nélküli – szabadtéri retro partyn április 12-én Bajatović olyan bőszen szónokolt a szerbség védelmében, ahogy azt csak a Mestertől tanulhatta el: előretolt mellel, fölemelt fejjel, előreszegezett, elszánt tekintettel, és mély, férfias hangon.
Az alma nem esik messze a fájától, a hatalomféltés sem a hatalomtól és a politikai kapcsolatoktól. Megmutatta ezt Dušan Bajatović is, aki kapcsolatait és meseszövő képességét mozgósítva a közvélemény előtt úgy állította be a köztük dúló párharcot, hogy az energiaügyi miniszter őt támadva valójában az oroszok ellen intéz támadást. A vád szerint Zorana Mihajlović még attól a galádságtól sem riad vissza, hogy fékezze a század legnagyobb orosz–szerb projektumának, a Déli Áramlatnak a megvalósulását.
A híresztelések nem maradtak visszhang nélkül. Ezt abból tudhatjuk biztosan, hogy Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója március végén azt nyilatkozta, valakik a szerb kormányban akadályozzák a Szerbia és Oroszország közötti gázszerződés gyakorlatra váltását. Kire másra gondolhatott, mint az energiaügyi miniszterre?
A kiszivárgott hírek alapján sejthettük, hogy a kulisszák mögött igazi háború folyik Zorana Mihajlović és Dušan Bajatović között. Április közepén nem véletlenül járhatta be a szerb médiát a hír, hogy Bajatović a vezérigazgatói állás mellett – például felügyelőbizottsági tagként – még számos felelősségteljes funkciót tölt be, aminek köszönhetően havonta kétmillió dinárt vihet haza.
Dušan Bajatović erre azt válaszolta, hogy csak a Srbijagastól származó fizetését tartja meg, a többit emberbaráti célokra fordítja. Micsoda szociális érzékenység! Bajatović szociális érzékenységét látszik alátámasztani az is, hogy vezetése alatt a szerbiai gázszolgáltató közvállalat csődbe jutott cégek fölvásárolójává vált, olyan vállalatok többségi tulajdonosává, amelyeknek semmi közük a közvállalat profiljához. Tönkrement csirkevágóhidat, műtrágyagyárat, ecetgyárat vett át a Srbijagas, tovább növelve ezzel amúgy is hatalmas veszteségeit.
Igazi emberbarát és csődbarát vezető jutott tehát 2008-ban a szerbiai gázszolgáltató élére, a szociális érzékenység mögött persze egészen más motivációk is meghúzódhattak, de ezt most ne firtassuk.
A havi jövedelemére visszatérve, csak azt ne gondoljuk, hogy Bajatović az egyetlen szerb politikus, aki pozíciójával visszaélve legális utakon is akkora jövedelemhez juthat, amiről a szerb átlagpolgár csak álmodozhat. A hírt időzítették, ez a politikai harc része volt. Ezután következett egy héttel ezelőtt a sajtónyilvánosság előtt lezajló nyílt összecsapás. Zorana Mihajlović bejelentette a Srbijagas átszervezési tervét, amire két nappal rá Dušan Bajatović azzal válaszolt, hogy csődbe akarják juttatni a közvállalatot.
Az állítólag még a kormánykoalíciót is megrengető, politikusok közötti harc kimenetelére nézve nincs különösebb jelentősége ezeknek a nyilatkozatoknak. A „háború” győzteséről a kulisszák mögött lefolytatott tárgyalások döntenek majd. Ebben az oroszok véleménye mindennél többet nyomhat a latban. A már állást foglaló Alekszej Miller a Gazprom vezérigazgatójaként például Oroszország egyik legbefolyásosabb embere. Tőle a szálak egyenesen Putyinhoz vezethetnek. A Srbijagas vezérigazgatója és az energiaügyi miniszter közötti harc éppen ezért lehet, hogy már holnap minden zaj nélkül véget ér, de az is lehet, hogy belebukik Dušan Bajatović, vagy Zorana Mihajlović.
