Három polgári egyesület, a Moj Sombor, a Bunjevačko kolo és a Magyar Polgári Kaszinó kezdeményezte, hogy Zomborban szabadtéri, életnagyságú, teljes alakos szobrot állítsanak Bosnyák Ernő zombori filmesnek, a Duna menti Hollywood megálmodójának. Az indítványt jóváhagyta a városi szoborbizottság, majd a városi tanács is, a szobor fölállításának helye azonban még eldöntetlen. Az egyik ötlet, hogy Laza Kostić három évvel ezelőtt leleplezett szobra közelében kapjon helyet, a másik pedig, hogy a főutcára nyíló Čitaonička utca sarkára kerüljön, ebben az utcában volt ugyanis Bosnyák nyomdája és pecsétmetsző műhelye.
A három egyesület helyi festők műveiből rendez árverést májusban, valamint más adományokból kívánja összegyűjteni a hozzávetőlegesen háromezer euróba kerülő, természetes nagyságú tervezett alkotáshoz szükséges pénzt. Lényegesen olcsóbb megoldáshoz folyamodnak, mint ha tömör bronzból öntenék ki a szobrot. A világban ilyen célra elterjedten alkalmazott, bronzzal futtatott poliészter műgyanta lesz a szabadtéri alkotás anyaga.
A Moj Sombor egyesület elképzelése szerint Bosnyák Ernő szobra után továbbiakat is szeretnének állítani, abból a meggondolásból, hogy minél több egykori jeles zombori személy bronzba öntött alakja díszítse a sétálóutcát. Ennek az elképzelésnek a megvalósításából senkit se rekesztenek ki, a város többi civil szervezetének és intézményének ötleteit, javaslatait is érdeklődéssel várják.
A szobor elkészítésére Igor Šeter zombori szobrászt kérték föl, Laza Kostić ülő szobra is az ő alkotása. A makett még nem végleges, annyi azonban bizonyos, hogy a művész a kamera megmintázásához a Bosnyák Ernő használta fölszerelést, az Ethel Werke gyártmányú filmfelvevőt veszi alapul, ugyanis a szobor a kereken ötven évvel ezelőtt elhunyt Bosnyákot kamera mögött ábrázolja majd.
A szobrot júniusban avatják föl, ekkor vetítenek is fönnmaradt filmjeiből, és tanácskozást szerveznek a kinematográfiában betöltött szerepéről.
Bosnyák Ernő nem volt álmodozó, szívósan és kitartóan küzdött a moziért. Filmgyárához, amit Boer Film néven jegyzett be 1923-ban, számos hazai és külföldi mecénást szerzett, Németországból, Ausztriából is támogatták igyekezetét, a francia Pathé cég is határozott érdeklődést mutatott tervei iránt, csak éppen szülővárosában gáncsolták, előbb megmosolyogták, majd kinevették, végül belebukott a filmezésbe. Annyira tönkrement, hogy filmjeit méterre vágva volt kénytelen eladni helyi drogériáknak és női fodrászoknak, hogy azok körömlakkot készítsenek belőle. Az utókor már nem orvosolhatja hajdani sérelmeit, a szoborállítás immár mindössze nemes és fontos gesztus, amit a város megtehet.
