2024. április 27., szombat

Kétszáz facsemetét loptak el

Nagyradanovácon mindennaposak a tolvajlások – Az emberek már nem is értesítik a rendőrséget

Szabadka nem tartozik a legbiztonságosabb városok közé, hiszen egyes városrészekben a lopások, betörések szinte mindennaposak. Nagyradanovác egyike azoknak a helyi közösségeknek, ahol már évek óta fosztogatnak a tolvajok, azonban a bűntényeket egyre ritkábban jelentik be a rendőrségen. A polgárok csalódottak, hogy az esetek többségében nem kerülnek kézre a tolvajok, sem az ellopott értékeik, így már nem látják értelmét a rendőrség bevonásának.
A tolvajok az elhagyatott, lakatlan házakba már be se törnek, nincs ott semmi, ami őket érdekelné. Elsősorban a házakba, fészerekbe mennek be, ahonnan élelmiszert, szerszámokat, kazánt, permetezőt, kerékpárt stb. visznek el, vagyis mindent, ami mozdítható és eladható.
– Az emberek már annak is örülnek, ha csak kis dolgot lopnak el tőlük, mert legalább nincs nagy káruk – mondja Milutin Đurašković, a nagyradanováci helyi közösség elnöke. – Hiába mondjuk nekik, hogy jelenteni kell minden esetet, hogy a rendőrség egyáltalán értesüljön róla, és hogy minél több bejelentés van, mi annál inkább nyomást tudunk gyakorolni a szervekre, azt felelik, előző alkalommal értesítették a rendőrséget, de azóta sem kaptak választ. A helyi közösségünkben a palicsi rendőrállomás rendőrei járőröznek, és több mint 150 négyzetkilométert kell lefedniük egy járművel és két emberrel. Tisztában vagyunk vele, hogy nem tudnak mindenhol ott lenni, de nem igaz, hogy nem lehet gyakrabban járőrözni, áthajtani a helyi közösség területén. Már egy olyan ajánlatunk is volt, hogy a rendőrség közölje, nem tudja megvédeni a vagyonunkat és akkor lehetőségünk lesz önállóan szervezkedni és megvédeni, ami a miénk, akár úgy, hogy felfogadunk biztonsági embereket. A miniszterek elnézést kérnek a tolvajoktól, akiket a rendőrség elfog, a bíróság szabadon engedi őket, ők meg ott folytatják, ahol abbahagyták. Ez a hozzáállás csak a bűnözőket bátorítja – tette hozzá.
A törvény értelmében, ha tetten is érjük a tolvajt, nem tehetünk vele semmit, hanem a rendőrséget kell értesíteni, ellenkező esetben az elkövetőből áldozat lesz és feljelentést tehet ellenünk. Mint Đurašković fogalmazott, ilyen formán az egyszerű polgárnak teljesen meg van kötve a keze, és mivel az államban, a rendszerben, a rendőrségben már egyáltalán nem hisz, csak a helyi közösséget értesíti, ha kirabolták, meglopták.
– Az emberek nem szerveződhetnek önállóan és nem is célunk, hogy saját kezünkbe vegyük a dolgokat, hiszen a tömeget nehéz kontrollálni. Inkább megpróbálunk nyilvánosan lépni az ügyben, még mielőtt ismét megtörténik az, ami tavaly, amikor is az egyik lakos tetten érte a házában a tolvajokat és végül őellene indult eljárás. Az emberek viszont csalódottak, elegük van ebből és végső ideje tenni valamit, mert a helyi közösség egyedül nem fékezheti meg a bűncselekményeket – mondta a helyi közösség elnöke.
Almási Szilárd, a helyi közösség tanácsának elnöke még hozzátette, újra kezdeményezni fogják, hogy a város alakítsa meg a biztonsági tanácsot, amely napi kapcsolatot tartana a rendőrséggel és nyomon követnék, mit tett, milyen eredményre jutott a rendőrség egy-egy ügyben.
Néhány hete Nagyradanovác központjában egy gyümölcsösből mintegy kétszáz cseresznyefa csemetét vittek el. Milutin Đurašković szerint ehhez több órára volt szükségük a tolvajoknak, és ha a rendőrség járőrözött volna, meglátja a teherautót és biztosan lefüleli a tolvajokat.

A gyümölcsös Vuk Raičevićé. Az ellopott facsemetékből származó közvetlen kár 36 ezer dinár, azonban a tényleges kár ennél sokkal nagyobb, legalább 1500–2000 euró, miközben a facsemetékért a tettes két-háromszáz eurót kaphatott – mondja a károsult.
– Novemberben ültettem el a fákat és úgy számítottam, hogy két év múlva már termést is hoz. Nem volt titok, hogy cseresznyét ültettem, meg látszott is az útról, és szerintem pontosan tudták, hogy itt mi van, és hol kell bemenni. Legalább két óra kellett hozzá, hogy mindet kiszedjék és felpakolják és gondolom, pontosan tudták, hogy kinek fogják eladni. Senki semmit nem vett észre, hiszen este nyolckor már senki sincs az utcán. Értesítettem a rendőrséget is, de eddig semmi hírük a tettesekről. Korábban már ellopták a pálinkafőző kazánomat is, akkor se fogták el a tetteseket, loptak tőlünk sonkát, egy márkás motoros fűrészt is, de a környéken talán nincs olyan ember, akit ne raboltak volna ki, akkumulátort, gyümölcsösből a termést, disznókat, birkákat is elvittek. Az embereknek nagyon elegük van. Már azt is ajánlottuk, hogy a Kommunális Rendőrség is járőrözzön itt, még az üzemanyag árát is összegyűjtjük és kifizetjük, csak vigyázzanak a környékre, sőt az is szóba került, hogy összegyűjtjük a pénzt és kamerákat szereltetünk fel.

Bedić Elvira néhány hónapja költözött vissza Radanovácra, hogy az idős szüleire vigyázzon és segítsen nekik.
– Három év alatt háromszor is kirabolták a szüleimet. Elvitték az egész évre elegendő élelmüket, két sonkát, tíz kiló kolbászt, szalonnát, majd legközelebb a kazánt, a háti permetezőt és két villanymotort, a harmadik évben pedig úgyszintén az egész évi élelmüket kipakolták. Jelentettük a rendőrségen, egyszer meg is fogták a tolvajt, de azt mondták, nekem kell feljelentenem, csakhogy nekem nincs arra pénzem. Most fél éjszakát alszom én, fél éjszakát pedig az apám őrködik, őrizzük, amink van. Még a házat is biztosítottuk, de a biztosító nem akart fizetni, amikor harmadszor is kiraboltak minket. Már nem tudok kihez fordulni segítségért.

Šabić Pajót négy alkalommal rabolták ki. Ellopták két kerékpárját, és több apróságot is, sőt egyik alkalommal feltörték a házát és nála időztek a rablók, amíg odakint a rendőrség másik két ház kirablása miatt utánuk kutatott.
– Utólag vettem észre, hogy betörtek hozzám, de tőlem nem vittek el semmit, csak söröztek meg cigarettáztak bent. Legutoljára sem vittek el semmit, mert már nincs semmim, de már nem is merek menni sehová.

– Háromszor raboltak ki – mondja Tóth Bagi László. – Először a lakásba törtek be, azután a környéken van egy körbekerített tanyám, onnan nagy értékben mezőgazdasági szerszámokat, fogast, frézert, ekéket vittek el, pár napra rá pedig a tanyán álló házat törték fel. A következő éjszakákon ott őrködtem, és mikor jöttem el a tanyáról, láttam egy biciklit lefektetve. Értesítettem a rendőrséget, mert nem akartam magam cselekedni, és ki is jöttek, de mire odaértek, a betörő elszökött a házból. Ha nem hívom a rendőröket, hanem én megyek be, elkaptam volna a betörőt. Nagyon bosszantott a dolog és a mai napig semmit sem találtak meg az ellopott dolgokból. Elmentem az egyik szabadkai fémhulladék-kereskedésbe is, és megtaláltam azt a vasdarabot, amit tőlem loptak el. Szóltam a rendőrségnek, hogy ezen a nyomon jó lenne elindulni, de ennek sem volt eredménye. Nem akarom a rendőrséget kritizálni, de tény, hogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy azt a polgárok elvárnák. Nagy az elégedetlenség és nem úgy tűnik, hogy ennek hamarosan vége szakadna. Úgy látszik, mi, a tisztes, dolgos polgárok állunk a rossz oldalon, a bűnözők meg jól járnak.