A rákkal való kétéves küzdelem után meghalt Hugo Chávez venezuelai elnök. Az 58 éves, a latin-amerikai baloldali, illetve függetlenségi mozgalmak jelképének tekintett államfő kedd délután bekövetkezett halála Kubától Bolíviáig az egész térséget megrázta, a Chávez fő ellenségének számító Egyesült Államok pedig reményét fejezte ki, hogy új időszak kezdődhet az amerikai–venezuelai kapcsolatokban.
Chávez halálát Nicolás Maduro alelnök jelentette be a televízióban. A tavaly októberben harmadszorra is újraválasztott államfőt múlt év decemberében rákbetegsége miatt negyedszer műtötték meg Kubában, ahonnan február 18-án tért haza, és azóta egy katonai kórházban ápolták Caracasban. Egészségi állapota hétfőn gyors ütemben rosszabbodott, újabb légúti fertőzést kapott, és akut légzési nehézségekkel küszködött.
Chávez 1999 óta volt hatalmon, és tavaly októberben választották újra egy következő hatéves időszakra. Decemberi műtétjét követően azonban túl beteg volt ahhoz, hogy hazatérjen Kubából a hivatalos eskütételre.
A venezuelai külügyminiszter kedd éjszaka ugyancsak televíziós nyilatkozatban közölte, hogy az elnököt pénteken temetik el. Elias Jaua bejelentette azt is, hogy az országban Chávez emlékére egyhetes nemzeti gyászt rendeltek el, szünetel az oktatás is. Jaua közölte még, hogy az országban 30 napon belül új választást rendeznek. Addig – mint mondotta – ideiglenesen Nicolás Maduro alelnök veszi át a hatalmat.
Nicolás Maduro alelnök a lakosságot nyugalomra szólította fel. Bejelentette, hogy utasítást adott a hadsereg és a rendőrség egységeinek mozgósítására „a béke szavatolása érdekében", azt azonban nem közölte, hogy milyen arányú mozgósításról van szó.
Venezuelában kedden, helyi idő szerint reggel nyolc órakor díszsortüzet adtak le 21 ágyúból, s ezzel megkezdődött az előző este elhunyt Hugo Rafael Chávez Frías elnök búcsúztatása. A sortüzeket minden órában megismétlik, egészen a pénteki temetésig. Az ágyúk nemcsak Caracasban, hanem minden helyőrségi városban és a flotta hadihajóin is óránként eldördülnek – közölte a fegyveres erők főparancsnoksága.
A védelmi miniszter azt jelentette be, hogy a gyászszertartások alatt a katonazenekarok nem (katonai) gyászzenét fognak játszani, hanem olyan katonai zenével tisztelegnek Chávez emléke előtt, amelyek az életében az elnököt „erővel töltötték fel, és fokozták hazafias szellemét".
Diego Molero admirális a haláleset bejelentése után nem sokkal nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a fegyveres erők egységesen felsorakoznak az alkotmány, a törvények és rendeletek mögött, a katonai intézmények összetartanak, hogy „teljesítsék és betartassák az alkotmányos előírásokat" és „főparancsnokuk, Hugo Chávez akaratát".
A gyászmenet a koporsóval később, rövid vallási szertartás és a himnusz elhangzása után Caracas utcáin át elindult a katonai kórháztól a katonai akadémia felé, ahol az emberek és a vendégek a pénteki állami temetésig leróhatják kegyeletüket.
Az úton ezrek csatlakoztak a menethez, a nemzeti lobogóval letakart koporsó körül Hugo Chávez anyja, a testvérei és a kormány tagjai haladtak. Caracasba érkezett közben Argentína, Bolívia és Uruguay elnöke, összesen mintegy tíz állam- és kormányfő érkezését várják.
Hugo Chávez számtalan csatát vívott életében – az utolsót, amelyet a rákkal vívott, elveszítette. Az általa hirdetett „bolívari forradalmat" és a „XXI. századi szocializmust" másoknak kell folytatniuk, amennyiben a Chávez nélkül maradt Venezuela is úgy akarja.
Az 58 évesen elhunyt politikus – Fidel Castro kubai vezető mellett – a latin-amerikai baloldal ikonjának számított. Tizennégy éven át kormányozta Venezuelát a szocializmus felé vezető úton – és honfitársai többsége követte „a nemzet atyját". Elsősorban a szegénynegyedek lakói viseltettek feltétlen hűséggel a „primer mandatario" (első számú vezető) iránt. A katonatisztből lett államférfi persze finoman szólva nem volt a komoly politikus mintaképe, miként európai mércével nem számított példás demokratának. Ennek dacára a nép többsége mellette állt. Ezt jól mutatta a tavaly októberi elnökválasztás.
Élete folyamatos küzdelem volt, és ha embereket barátaik és ellenségeik alapján ítélnek meg, akkor Chávez névsora sokat elárul. Kedvenc ellensége a mindenkori amerikai kormány volt, amely rendszeresen megfeddte a nagyhangú venezuelai elnököt. Az ő számára viszont Washington csupán „a jenki birodalom fészke" volt. Chávez barátai között kétes hírű „kollégák" találhatók, így Mahmúd Ahmadinezsád (Irán), Bassár el-Aszad (Szíria), Alekszandar Lukasenko (Fehéroroszország) vagy Líbia néhai diktátora, Moammer Kadhafi. A Kubát irányító Castro fivérek a legutolsó pillanatig szoros szövetségesei voltak Cháveznek.
A venezuelaiak többségét nemigen zavarták a fenti kétes kapcsolatok. Bár az ellenzék vehemensen támadta a „chavistákat" és az általuk propagált bolívari forradalmat, az államfő szilárdan támaszkodhatott híveire: az ország szegényeire.
Számos ellenzéki politikus szerint azonban Chávez diktatúrákra emlékeztető állapotokat teremtett a dél-amerikai országban, amely a világ legjelentősebb kőolajexportőrei közé tartozik. Elnöki rendeletek útján kormányzott, államosított több nagy multinacionális céget, bezáratott több rádió- és tv-állomást, és rokonszenvet mutatott a szomszédos Kolumbiában évtizedek óta fegyveres harcot vívó marxista FARC-gerillák iránt.
A belpolitikai viták és a harcias megnyilvánulások mögött azonban Chávez és pártja, a PSUV (Venezuelai Egyesült Szocialista Párt) céltudatosan készítette elő a bolívari forradalom harmadik szakaszát. Ennek jegyében jelentősen fokozták a hatalom koncentrációját az államapparátus javára. A tavalyi választáson 2019-ig kapott elnöki mandátumot, ám a hivatali esküt már nem tudta letenni, egészségi állapota nagyon megromlott.
