2021. február 28., vasárnap

Mit gondolsz, mit gondolnak rólad?

Sikeresen zárult a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a szegedi MASZK Egyesület közös IPA-projektuma – A három Pass-port előadás továbbra is repertoáron marad

Három előadás, katalógus és egy dokumentumfilm készült el a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a szegedi MASZK Egyesület közös IPA-projektumának keretében, amely projektum végére most került pont, azzal, hogy az előadásokat továbbra is repertoáron tartják. A határ menti létről készült felmérés, szociológiai kutatás, interjúk, kérdőívek, s mindezekből megszületett a Pass-Port trilógia: Pass-port Subotica/Szabadka A Démonok városa, a Pass-port Szeged/Segedin Maga az ördög és a Pass Port Europe, amely előadások a határ két oldalán elő népek egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Arra keresték a válaszokat, hogy az emberek mit gondolnak magukról, arról, ahol élnek, azokról a más etnikai csoportokhoz tartozókról, akikkel élnek, mit gondolnak a vajdasági magyarok a magyarországi magyarokról, és fordítva, illetve mit gondolnak, hogy mások mit gondolnak róluk, mennyi előítéletekkel, közhellyel élünk, a harmadik előadásban pedig az Európához, az unióhoz és az uniós polgárokhoz, sztereotípiákhoz való hozzáállásról van szó – természetesen esztétikailag átszűrt és színházi nyelvre lefordított formában. Az előadások színészi gárdáját nemzetközi csapat alkotta, a Kosztolányi színészeihez csatlakozott két színésznő a Népszínház szerb társulatából és két szegedi színész is. Az előadások szereplői: Béres Márta, Mezei Kinga, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Pletl Zoltán, Jelena Mihajlović, Suzana Vuković, Csorba Kata és Seres István – Pipu.

Urbán András, a KDSZ igazgatója és Balog József, a Maszk Egyesület elnöke is sikeresnek ítélte a programot. Urbán András hangsúlyozta, nem az volt a céljuk, hogy szociológiai disszertációk készüljenek, hanem olyan művészi alkotások, amelyek anyagául a már említett felmérések szolgálnak, s elégedett az eredménnyel. Balog József szerint ennek a közös akciónak az is az egyik érdeme, hogy a színházi előadások erős hátteret is kaptak, értékes szociológiai felmérés is született. Mindenki sokkal aktívabban vett részt az előadások készítésében, mint ha kész darabhoz nyúltak volna.

A szerbiai színészek megjegyezték, hogy lenyűgöző, különleges és meghatározó pillanatokat éltek át az interjúk, beszélgetések során, amikor is a szinte azonos kérdésekre a legkülönfélébb válaszokat kapták az emberektől, hallhatták, hogy például a fiatalok mennyire a saját etnikai közösségükbe zártan élnek, mert nem tudnak kommunikálni más csoportokkal, és sokan elvágyódnak onnan, ahol élnek. A szegediek elmondták, hogy meglátásuk szerint általánosságban véve talán több pozitív véleménye van a magyarországi magyaroknak a vajdaságiakról, mint a vajdaságiaknak a magyarországi magyarokról, s azt, hogy a két ország között van egy határ, csak helyrajzi kérdésnek tekintik, és minél többet teszi meg az utat az ember a két ország között, annál inkább hétköznapivá válik a másik országba való átlépés és nem éli meg az ember szakadékként.