Ilyenkor, az újév kezdetén a remény az éltető erő, hogy az előttünk álló esztendő nyugodtabb, szerencsésebb és kiegyensúlyozottabb lesz, mint a tavalyi. A múlt terheit, anyagi nehézségeit maga mögött hagyva, bizakodva szeretne mindenki indulni, de ha a szakemberek megnyilvánulásaiból ítélkezhetünk, akkor rögös út áll előttünk. A 2013-as esztendő gazdasági szempontból nem lesz semmivel sem könnyebb, mint az előző, és optimizmusra egyre kevesebb okunk van.
Év elején nehéz becslésekbe bocsátkozni, az előttünk álló hónapokat gazdasági szempontból végiglátni, de a szakma ismerőinek kijelentésiből csemegézve nem sok jóra számíthatunk. Igen merésznek, és szinte kivitelezhetetlennek minősítik a 2013-as évi országos gazdasági politikát, mely a költségvetési hiányt a bruttó hazai össztermék 3,3 százalékára kívánja csökkenteni (tavaly 6 volt), továbbá azt, hogy a gazdasági gyarapodás kétszázalékos lesz. Megkérdőjelezik azt a törekvést is, hogy az évi infláció 5,5 százalék alá szoruljon.
A Szerbiai Gazdasági Kamara illetékesei is irreálisnak tartják azokat az elvárásokat, hogy az ország gazdasága a tavalyi kétszázalékos zuhanást követően 2013-ban kétszázalékos növekedést mutasson. A magas szintű pénzhígulás, a gazdasági teljesítmény évek óta tartó lejtmenet egy csöpp optimizmusra sem ad okot. Hogy teljesülhessenek az inflációra és a gazdasági javulásra irányuló elvárások, az idén legalább 4,5 százalékos gazdasági növekedésre lenne szükség, ám ez szinte kizárt – mondják.
Más nézetek szerint még a négyszázalékos gazdasági növekedés sem hozna eredményeket, mert ez még nem elegendő az egyre növekvő munkanélküliség megfékezésére. A hivatalos adatok ugyan 25,5 százalékról tesznek említést, de kulisszák mögött azt lehet hallani, hogy az ország munkaképes lakosságának 28, sőt 30 százaléka tengeti életét biztos megélhetés nélkül. E tekintetben Szerbia az ókontinensen a sereghajtók közé tartozik, Görögországgal és Spanyolországgal együtt.
A munkanélküliségi mutatók összetett gazdasági folyamatok, pénzügyi sikerek és kudarcok, politikai döntések, és külföldi beruházók szemével a honi gazdaság megítélésének összessége, mely képes hihetetlenül gyors lendületet venni, ám megfékezni, netán már irányba terelni, hatalmas erőfeszítésekbe kerül. A folyamat nem állítható le, amíg a termelési teljesítményeket negatív mutatókkal jelölik, és amíg a határon túliak nem tartják érdemesnek a szerbiai beruházásokat. Erre pedig egy ideig még várhatunk, mert 2008 óta, a gazdasági világválság begyűrűzése óta a külföldi befektetések nem voltak ily alacsony szinten, mint jelenleg.
Mlađen Kovačević neves közgazdász szerint a munkanélküliség növekedése az idén sem lassul, de jólétre ne számítsanak azok se, akik eddig biztos állással dicsekedhettek. A vállalkozások fizetésképtelensége, a tovább tornyosuló adósságok miatt elbocsátások várhatók, mert a fizetésekre szánt összeg minden valószínűség szerint inkább csökkenni fog, mint gyarapodni. Hozzáteszi, az idei év legégetőbb problémái gazdasági és szociális szempontból is a munkanélküliség mellett az ország lakossága nagyobb hányadának kimondottan alacsony életszínvonala, valamint a közadósság és a külföld iránti tartozások törlesztéseinek ellehetetlenülése lesz.
A szakmai elemzők nem értenek egyet a Szerbiai Nemzeti Bank azon jóslataival sem, hogy a 2012-ben kimutatott 13 százalékos pénzhígulást követően az idén egy számjegyű legyen az infláció. Megítélésük szerint 14–15 százalék alatt nem áll meg, és ebben a tekintetben is Szerbia az európai élvonalba tör. Csupán idő kérdése, mikor bomlik fel a mesterségesen tartott devizaárfolyam. A külföldi valuták értékének növekedése elkerülhetetlen, ennek következményét első lélegzetre a devizához kötött hitelek igénylői érzik meg, majd a külkereskedelmi vállalatok, és a külföldről importált közfogyasztási cikkek árának növekedésével a szélesebb néprétegek is.
Szerbia adóssághelyzete továbbra is domináns téma marad. Nagyon nehéz lesz lejjebb szorítani az államadósság magas szintjét és a költségvetési hiányt. Hivatalosan még mindig csupán a háromnegyed évi adatokkal rendelkezünk, de ezek is rémisztőek. Szeptember végén az ország küladóssága 24,8 milliárd euró volt, vagyis a hazai társadalmi össztermék 83,7 százaléka. Az eladósodás ügető léptekkel tör előre, hiszen mindössze három hónap alatt, júniustól szeptemberig 750 millió euróval gyarapodott, azaz 3 százalékkal. Hogy a folyamat nem mutat még drasztikusabb képet, az az eurónak a többi valutához viszonyított értékvesztésével magyarázható.
Ne szolgáljon vigaszul, de az adósságválság az eurózónára és azon kívül eső országokra is vonatkozik. A nagy, iparosodott nemzeteknél (az euróövezetben, az Egyesült Államokban, Japánban, az Egyesült Királyságban) még évekig nagy kihívást jelent. Az előző pénzügyi, gazdasági és bizalmi válság megmutatkozik az adósság mértékében, amelynek csökkentése nehéz és időigényes feladat lesz. A gazdasági teljesítmény világszerte, de kiváltképp Európában gyenge marad.
