Hazánkban ez nem teljesen így van. A manapság már szinte minden városban megtalálhatók a secondhand néven ismert, használt ruhák árusításával foglalkozó turkálók, nálunk azonban még többnyire magukon viselik a szegénység, az ízléstelenség és a stílushiány bélyegét. Vagy mégis népszerűek, csak ezt senki sem akarja felvállalni?
Honnan érkezik?
A főként Angliából, Hollandiából, Németországból és Olaszországból érkező ruhanemű külön kategóriákba csoportosítva kerül eladásra. Legminőségibb áru az un. krém (cream) kategóriába tartozik, ezek olyan modern ruhák, amelyek többnyire újszerű állapotban vannak, címke lóg rajtuk, teljesen újak. Ilyenekből is kerül ugyan a hazai piacra, de kevés. Nálunk az üzletekben főként az úgynevezett extra kategóriás ruhaneműt kínálják, hiszen minősége és ára is a legmegfelelőbb a vásárlók számára. Ezeket az idényjellegen kívül férfi, női és gyermekruházatonként csoportosítják. Megőrzött, jó állapotban lévő, folt és egyéb sérülés nélküli ruhanemű. Rajtuk kívül a hazai turkálók többségében kelendőek a harmadik kategóriába tartozó, un. I. és II. osztályú ruházati cikkek is, amelyek kissé régebbi modellek, használtak, és kisebb hiba is lehet rajtuk.
A használt ruha a külföldi központi gyűjtőhelyről, bálákban kerül a nagykereskedőkhöz, majd a ruhák minőség és szezonalitás alapján történő osztályozása után jut a hazai kiskereskedések vállfáira. Zsákolás előtt, a vámhivatali előírásoknak megfelelően, kötelező fertőtlenítő eljáráson mennek át, amitől sok esetben – ha a viszonteladók nem mossák ki újra őket – régi, állott ruhára jellegzetes szag csapja meg a kuncsaft orrát, amikor belép egy turkálóba. Sokan éppen ezért kerülik őket, ám sokak számára mégis ez az egyedüli lehetőség, hogy olcsón jó állapotban lévő, jó minőségű ruhadarabot vegyenek maguknak.
A vásárlók tapasztalatai
Egy temerini kismama a téma kapcsán nyilatkozva lapunknak elmondta, hogy minőségi és egyedi ruhák után kutatva szokott turkálóba járni. Általában saját részére vásárol, főleg blúzokat, pólókat, nyári ruhákat, szoknyákat, de volt már példa arra, hogy a gyermekeinek is talált megfelelő nyári ruhát, rajzfilmfigurás kis ruhadarabot. Tapasztalatai szerint az újvidéki turkálók tiszták, rendezettek, áttekinthetőek. Ha az ember nem akar kínai műanyag ruhákban, uniformizálódva öltözködni, mindenféleképpen megéri néha betérni egy jó secondhand shopba. Néha a piacon is áttúrja a használt ruhákat, ott egyébként olcsóbbak, mint a secondhand boltokban – véli a kismama.
A turkálókban a legtöbb áru pár száz dinárért megvásárolható, és a márkás cuccok ára sem éri el az ezer dinárt. Az árak többek között a nyugdíjasoknak is megfelelnek, akik az elárusítók állításai szerint igen gyakori vásárlók.
Havonta egyszer-kétszer szoktam betérni a turkálóba. Nagyon jó dolgokat lehet találni, már többször teljesen új, részemre szép ruhadarabokat vásároltam, amelyeken még a címke is rajta volt. Az árakat illetően nekünk, nyugdíjasoknak megfelel a választék, hiszen 1000 dinárért 7-8 cuccot is lehet venni – mondja egy újvidéki nyugdíjas asszony.
Egy tulajdonos véleménye
Egy újvidéki secondhand üzlet elárusítója szerint a vásárlókra nem panaszkodhatnak, mindig akad valaki, aki betér, és nem csupán szegényebbek vásárolnak náluk, alkalmanként tehetősebb vevők is betérnek, akik olcsó, márkás cuccokra vadásznak. A vásárlók 90 százaléka nő, de vannak turkálófüggő férfiak, és olyanok is, akik konkrét elképzeléssel jönnek, például egy jó farmernadrágot keresnek. Valakik azért térnek be, mert olcsón szeretnének ruhát venni és az áron kívül sem a márka, sem a minőség nem érdekli őket. Az ilyen vevőink főként az alsó vagy a középkategóriás turkálókba járnak. A felső kategóriás üzletekben sokan megfordulnak, a kismamáktól kezdve a háziasszonyokon át az úgynevezett elittebb réteg is: ügyvédek, orvosok stb. Ez a réteg a minőséget és a megfizethető világmárkákat keresi. A 16 és 25 év közötti korosztály a divatot követné, de ehhez még nem rendelkezik magas jövedelemmel, és vannak a törzsvásárlók, akik szinte kincsvadászoknak tekinthetők.
Nyugaton a turkálók látogatása szinte természetesnek számít, igaz, az ottani secondhandekben főként a cream-nek kategorizált, kiváló minőségű ruházati cikkeket árulják, nálunk azonban még többségben vannak a hibás ruhaneműt forgalmazó turkálók. Sokakat alkalmanként csupán a kíváncsiság vezérel ezekbe a boltokba. A szakvélemény szerint ez elsősorban az előítélet következménye, hisz sokan ódzkodnak attól a tudattól, hogy használt ruhát viseljenek, ez egyfajta szégyent és lenézést is jelent. Ilyen okokból kifolyólag az sem ritka eset, hogy egyesek mégis ilyen helyeken vásárolnak, csak ezt nem hangoztatják, egymás között titokban tartják.
A bolhapiacon
Az olcsó, márkás cuccok kínálatát illetően Újvidéken egyébként közismert a szombati bolhapiac is. Minden hét szombatján a bolhapiacon, főként roma nemzetiségű árusok, hatalmas ruhahalmokkal várják a vásárlókat. Kínálatukban rendkívül nagy a választék a különböző márkás, illetve használt, külföldi, minőségibb ruhacikkekből is, amiket egyes feltételezések szerint, külföldi segélyekből kapnak, aztán vagy viselik, vagy nem... A vásárlók szerint jól megvigyázott ruhaneműre is rá lehet akadni, ezeket szintén pár száz dinárért árulják, de nem árt odafigyelni a minőségre, hisz nem mindenhol lehet vásárlás előtt felpróbálni egy adott ruhát. A már bejáródott vásárlók azonban már tudják, hova kell menni, melyik elárusítót kell keresni, akinél olcsó pénzért jól be lehet vásárolni. Aki nem szégyenkezik, próbafülke helyett a kombi csomagtartójában gyorsan fel is próbálhatja, amit kinézett magának, és még egy tükröt is kap a kedves eladótól. Szóval, aki szombaton hajnali 4-5 óra tájban betéved az újvidéki bolhapiacra, ne lepődjön meg a számos óriási ruhahalmok között guggoló turkáló vásárlók láttán. A vevők szerint az itt kapható áru néha talán a turkálókban kínáltaknál is olcsóbb, 2-3 ezer dinárért az egész család felújíthatja a ruhatárat. És az sem titok, hogy éppen a „krém” vagy „elit” társaság hozzátartozói alkotják a bolhapiacos turkálók állandó kuncsaftjait. Akkor most mi a „szégyenletesebb”: secondhandbe járni, vagy a bolhapiacon guggolva turkálni?
| Mindenki maga dönti el, hogy hol és mit vásárol, ill. mennyit tud megengedni magának, azért a kezdő és nem csak kezdő turkálóknak néhány jó tanács mégsem árt: A siker kulcsa a rendszeresség: érdemes minden bálabontáskor benézni a boltokba. A használtruha-vásárlás időigényes. Egy-egy bolt kínálatának tüzetes átvizsgálására szánjunk elegendő időt! Főleg az olcsóbb üzletekben ragadhatunk ott sokáig, amelyekben ömlesztett a kínálat. Ne konkrét darabokat keressünk, nem valószínű, hogy pont halványzöld, A vonalú, háromnegyedes bársonykabátot kapunk a méretünkben. Érdemes barátnővel érkezni a turkálóba, egyrészt, mert így nagyobb az esélyünk, hogy valamelyikünk észreveszi az elbújó jó darabokat, másrészt a külső szem a sok turkálóból hiányzó próbafülkét is helyettesítheti. A vásárolt ruhákat mindenképp mossuk ki viselés előtt! Ezzel eltűnik a jellegzetes secondhand-illat is. |
