Vedd meg drágábban ugyanazt! Talán ez a legfontosabb tézise a kereskedőképző iskoláknak. A tan megvalósításának legjobb módja a csomagolásban rejlik. Íme néhány példa a csalafintaságra.
Az óriás leleplezése: Új csomagolás, tetszetősebb forma – de az áru mennyisége a régi. A megalománia megkoronázása, ha ráadásul 20%-kal többet is kapunk, mint a hagyományos terméknél. De az csak a pénztárnál derül ki, hogy az ár is változott: a nagyobb kiszerelés akár 15 százalékkal is többe kerülhet.
A törpe leleplezése: avagy a mínusz Jumbo-fogás, amikor a régi terméket vásároljuk meg kisebb mennyiségben, de hasonló áron. Ezen Nivea kézmosó esetében a hagyományos termék 150 grammos volt, az új, „lágyabb” szappan viszont csupán 100 grammos. Az árat azonban „elfelejtették” arányosan hozzászabni a termékhez. Így lehet, hogy több mint 30 százalékkal többe kerül, mint amennyit az egyharmadával apadt kiszerelés ígérne.
A dupla plusz semmi esete: Ezen chipsszes dobozok külsőleg egyformák, űrtartalmuk is azonos, de különböző mennyiségű chipsszet tartalmaznak. A bal oldali 200 gramm ropogtatni valót rejt, a középső 170, a jobboldali pedig 165 grammnyit. Az ár azonban nem követte a „fogyókúrát”.
A könnyelmű vevő-hadművelet: A könnyebb mindig nehezebb, legalábbis a pénztárcánk számára. Tessék megfigyelni: a „könnyű” , „licht” , „mild” vagy „posno” felirattal megjelölt termék drágább, mint a hagyományos rokona. Pedig a termelőnek éppen megtakarítás, ha a sajtok, joghurtok, tejek és édességek energiatartalmát csökkenti, a szénhidrát és zsírfelesleg más termékbe kerülhet. De az alkatára érzékeny vevő könnyelműen, mégis drágábban vásárolja meg a „könnyedséget”.
