Egykoron az egyik pályakezdő hentes cimborám, a húsfeldolgozó üzemben eltöltött első napját ecsetelve megjegyezte, hogy soha többé nem eszik pástétomot és virslit, mivel szemtanúja volt e termékek gyártási technológiájának, és igencsak meglepődnénk ha mi, „mezei fogyasztók” ismernénk e húskészítmények előállításának csínját-bínját.
Azt, hogy cimborám egyáltalán nem túlzott, igazolni látszik a Belgrádi Fogyasztóvédelmi Mozgalom felmérése is, amelyből kiderül, hogy a Szerbiában megvehető virslikben és kolbászokban sok minden megtalálható, viszont igencsak kevés a hús.
Egy fővárosi napilap szerint az egyesület mintát vett mintegy húsz, a hazai piacon, többnyire szerbiai húsfeldolgozókban készült virsliből és kolbászból, de egy olasz gyártó terméke is a górcső alá került. A felmérés eredménye pedig elégé elgondolkodtató, mivel már az érzékszervi analízis (szag, íz, szín, kinézet, állag) alapján kiderült, hogy a tanulmányozott termékek épphogy megfelelő minőségűek. A belgrádi Állatorvosi Egyetem laboratóriumaiban, valamint a technológiai és higiéniai intézetben végzett felmérés során a 20 mintából csupán egy bizonyult extra minőségűnek, és egy termékről megállapították, hogy kiváló minőségű. A minták közül hármat kénytelenek voltak selejtezni a szakértők, mivel állításuk szerint annyira rossznak bizonyultak, hogy nem lehetett őket osztályozni. A vizsgálat során kiderült az is,hogy az összes mintában kevés húst találtak, a termékekben lévő fehérjék pedig többnyire a bennük lévő szójából, borsóból, élesztőből származnak.
