Az állami nyugdíjalapnak már évek óta nincs elegendő pénze, hogy saját forrásaiból fizesse a nyugdíjasokat. A költségvetésből milliárdokat utalnak át a nyugdíjalapba, hogy működőképes legyen a nyugdíj- és rokkantsági biztosítási rendszer. A statisztika azt mutatja, hogy 1,8 millió bejelentett munkavállaló tart el 1,6 millió nyugdíjast. És akkor még nem említettük a katonai nyugdíjasokat, akiknek ugyancsak a költségvetésből fizetik járandóságukat.
Az utóbbi három évben a nyugdíjasok száma mintegy ötvenezerrel nőtt, ugyanakkor a járulékot fizetők száma egyre fogy. Ilyenformán a jelenlegi 23 000 dináros átlagnyugdíj jelentősebb növelésére nincs kilátás – legfeljebb októberben a hathavi infláció erejéig. Számos olyan személlyel találkozhatunk, akik után munkaadójuk csupán a lehető legkevesebb nyugdíjbiztosítási járulékot fizeti. Nem titok, hogy hivatalos helyen is mintegy hatszázezer olyan munkavállalóról tudnak, akik a szürkegazdaságban keresik kenyerüket. A becslések azonban inkább arról a kilencszázezer munkavállalóról szólnak, akiknek semmilyen biztosítása nincs. A legtöbb esetben közülük valók azok, akik a magánnyugdíj-alapoknál próbálják biztosítani a megélhetést öreg napjaikra.
A magánbiztosító társaságok szerint a polgárok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az állami nyugdíj nem lesz elegendő a tisztességes megélhetéshez. Erre utalnak azok a jelek is, amelyek már előrevetítik az újabb nyugdíjreformot és azokat az egyre nagyobb gondokat, amelyekkel az állami nyugdíjalap küzd.
Elegendő csak áttekinteni a jelenlegi nyugdíjasok helyzetét, vásárlóerejét, hogy meggyőződhessünk a sötét jövőt illetően. Még jó, hogy léteznek lehetőségként és második pillérként a magánnyugdíj-alapok, melyekhez egyre többen csatlakoznak. Rajtuk keresztül takarékoskodással lehetőség mutatkozik az állami nyugdíj kiegészítésére vagy teljes pótlására.
A magánnyugdíj-alapok tagjai lehetnek és befizethetik megtakarított pénzüket a formálisan munkanélküliek és munkaviszonyban lévők is. Számlát nyithat bárki, a már nyugdíjasok is, ha úgy gondolják, hogy azzal támogathatják gyermekeiket, vagy éppenséggel unokájukat, akkor az ő nevükre fizethetik a megtakarítást.
Fontos tudni, hogy a magánnyugdíj-alapok nem kérik a rendszeres, minden hónapban történő befizetést. Ki-ki annyit, és akkor tesz be a pénztárba, amikor van pénze. Az sem baj, ha egy ideig nem történik befizetés, nem vész el, ami már be van fizetve. Az évek során tett befizetésektől függ a leendő nyugdíj nagysága. Az a fontos, hogy a nyugdíjcélú takarékoskodás minél előbb megkezdődjön, mert akkor a relatív kis befizetésekkel is szolid nyugdíj érhető el.
A magánnyugdíj-alapokba fektetett pénz minden évben gyarapodik. A kamatok és a hozam éves szinten 8-10 százalék körüli. Számítások szerint aki tíz éven át minden hónapban befizet 5000 dinárt, és ha tíz évre szóló nyugdíj-folyósítási szerződést köt, akkor havonta 12 700 dináros havi ellátmányra számíthat. Ha 15 évig fizeti az említett összeget, akkor nyugdíja tíz éven át 20 500 dinár körül alakul. Sokkal csábítóbb, ha valaki 25 éven át tudja fizetni a havi ötezer dinárt, mert akkor nyugdíja húsz évig már 56 ezer dinár felett lesz. A magánnyugdíj-alapoknál a jelenlegi szabályozás szerint a befizetett összeg nem vehető fel a betöltött 58. évnél korábban, kivéve ha súlyos baleset, rokkantság éri az illetőt. Elhalálozás esetén a pénz örökölhető. A magánnyugdíj-alap választásakor fontos előzetesen érdeklődni a kezelési költségek iránt, mert az társaságonként változó.
