Elhagyva Nagybecskereket, Belgrád irányában a műúton haladva Écskánál kelünk át a csendes Béga folyón. Innen a folyó töltésén emelt műúton folytatjuk utunkat. Igen élénk az élet az út mindkét oldalán, horgászok, kirándulók paradicsoma vesz körül bennünket. A Császár-tó környéke halban, vadban igen gazdag, de nádban sincs hiány. A mintegy 1400 lakosú Erzsébetlakra (Belo Blatóra) érkezve töretlen falusi látvány fogad bennünket, melyet még nem rontott meg az urbanizáció. A falut zömmel szlovákok, magyarok és bolgárok lakják. Alighogy befejeződött a búza aratása, máris a napraforgó van soron, majd a szántás és a vetés.
Gyorsan múlik az idő, észrevétlenül ismét itt az aratás ideje. Ám mielőtt balgán a kenyérgabona betakarítására gondolnánk, a falubeliek a tél és a fagy beálltával a Nagy-tóban, a Lujzában és a Fehér-tóban vágják, helyi nyelvjárással aratják a nádat.
A vidék enyhén kiemelkedő szigetet képez a Kárpát-medence déli részén. Valószínű, hogy területe egykor szigetet alkotott a Pannon-tengeren. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre pedig számos halastó található.
A lakosság zöme évek óta a helyi mezőgazdasági szövetkezetben és a nádfeldolgozóban keresi kenyerét, és öreg napjaira innen biztosítja a nyugdíjat – tájékoztat bennünket Uzon Péro, a helybeli öregségi nyugdíjasok egyesületének mindenese, tisztségében pénztárnok. Elmondja még, hogy az egyesület taglistáján 140 név szerepel, de a faluban mintegy 440 nyugdíjast tartanak számon. A tagság számára, és akik rendeltek, már le is szállítottak a következő télre 250 köbméter tűzifát és 200 tonna szenet, valamint lisztet, tésztaféléket.
Budai Paligrosz Etelka a rokkantnyugdíjasok mindenese, de hivatalosan ő is az egyesület pénztárnoka. Elmondja, hogy az egyesületnek l30 bejegyzett tagja van. Ők is befejezték a tüzelő kiosztását: 120 köbméter fát és 90 tonna szenet rendeltek nyolchavi törlesztésre. Negyven személy 3 kilós csomagolásban 220 dináros áron kétszeri lefizetésre mosóport és 16 személy 30 kilós pakolásban 1100 dinárért lisztet vásárolt. Mindez nagy segítség a falu nyugdíjasainak, de különösen azok számára, akiknek a havi járandósága alig haladja meg a 15 000 dinárt. Ilyen pedig nagyon sok van.
A nehéz megélhetési feltételek ellenére az erzsébetlaki nyugdíjasok igyekeznek részesei lenni a falu mindennapjainak. Közreműködnek a nőszervezet munkájában, kiállításokat szerveznek kézimunkáikból, jártak már Szlovákiában és Ulm városában, Németországban, de a falu és a falut körülvevő területek tisztán tartásában is, ami szemmel látható, mert szép, rendezett faluba érkezik a látogató.
Beszélgetőtársaink elmondták, hogy az erzsébetlaki nyugdíjasok gyakran járnak más rokonszervezeteknél és szívesen fogadnak más helységekből érkező vendégeket is. Mindez a szerteágazó tevékenység a két egyesület közös összefogásának virágzó eredménye, amely megkönnyíti a falusi nyugdíjasok mindennapjait
