Egyre időszerűbb a szolgálati évekről szóló igazolások összegyűjtése azon honfitársaink számára, akik a múlt század hetvenes éveiben kerestek maguknak (és családjuknak) boldogulást valamelyik nyugati országban. Abban az időben, de már korábban is, itthoni munkalehetőség híján, erejük teljében levő emberek tízezrei vállaltak munkát Ausztriában, Nyugat-Németországban, Svájcban, Franciaországban, Svédországban, vagy éppen ott, ahova a sors vetette őket. Ezek az emberek lassan már azon gondolkodnak, hogy nyugdíjas éveikre hazatelepülnek és itthon élvezik fáradságos munkájuk gyümölcsét. Ilyen gondolatok is felvetődtek egy nemrég Temerinben megtartott kötetlen beszélgetésen, amikor a faluból elszármazottak találkoztak szülőfalujuk fogadalmi ünnepén.
Ha eljön annak az ideje, hol kell megtenniük nyugdíjaztatásukért az első lépéseket azoknak, akik szolgálati éveik egy részét idehaza dolgozták le, de most külföldön élnek és dolgoznak? Erre és hasonló kérdésekre adta meg a választ Julijana Radovanović, a szerbiai Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap nemzetközi szerződések ügyintézésével foglalkozó osztály vezetője.
Akkor járnak el helyesen azok, akik külföldön dolgoznak és eleget tesznek a nyugdíjaztatás legalább egyik feltételének (a szolgálati évek számát, vagy az életkort illetően), ha először a külföldi társadalombiztosítónál jelentik be nyugdíjba vonulási szándékukat – közölte az osztályvezető. A nemzetközi szerződések szellemében a külföldi biztosító hivatalból fogja megkeresni a szerbiai nyugdíjalapot. Természetesen ez azokra vonatkozik, akik bizonyos időt itthon dolgoztak, be voltak jelentve, és munkaadójuk fizette a nyugdíjjárulékot, külföldön élnek, és utolsó munkahelyük is külföldön volt.
A külföldi nyugdíj minden hónapban rendszeresen megérkezik a nyugdíjas számlájára, éljen a nyugdíjas továbbra is külföldön, vagy idehaza, míg a hazai nyugdíjalap a reá eső részt (mivel többnyire kis összegekről van szó) csak háromhavonként utalja át, ugyancsak közvetlenül, az illető bankszámlájára. Kivételt képez Szlovénia, amely országgal Szerbia utolsónak kötötte meg a társadalombiztosításról szóló nemzetközi szerződést. A szlovén nyugdíj nem érkezik közvetlenül az ügyfél számlájára, hanem előbb a nyugdíjalapba, és innen a kárpótlási költségek levonása után utalják át a pénzt az érintett számlájára.
Ez az eljárás fordítva is érvényes. Vagyis mindazok, akik Szerbiában élnek, de bizonyos éveket külföldön dolgoztak, ha eljön az ideje, a hazai nyugdíjalapnál kell megindítaniuk a nyugdíjaztatási eljárást. A nyugdíjalap ugyancsak hivatalból fogja megkeresni azt a külföldi társadalom biztosítót, amelynél a szolgálati éveket jegyezték, és az adminisztrációs-jogi szolgálat útján rendezi a kérelmet. Annak érdekében, hogy a nyugdíj előtt állóknak minél teljesebb felvilágosítást nyújtsanak jogaik érvényesítéséről, nemrég Bécsben, majd Belgrádban is az osztrák társadalombiztosítóval közösen nyitott napokat szerveztek, amikor is fogadták az érdeklődőket és első kézből tájékoztattak a két országban jegyzett szolgálati évek elismeréséről, az öregségi és rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatos jogi kérdésekről. Hasonló tájékoztató fogadónapokat szerveznek majd más országok nyugdíjbiztosítóival is.
A külföldi társadalombiztosítók adatai szerint tavaly Szerbiába és Koszovóba Svájcból 126,9 millió, Németországból 111 millió, Ausztriából 80,5 millió eurót utaltak a nyugdíjasoknak. Ugyancsak tavaly Szerbiából Németországban élő nyugdíjas honfitársainknak 5 millió, Svájcba 187 000, Ausztriába 17 256 eurót küldtek.
