Ha hinni lehet a nyugdíjalap kimutatásainak – és miért ne –, akkor tavaly nyugdíjaztatásuk miatt nem kevesebben, mint 108 204-en hagyták ott munkahelyüket. A legtöbben, szám szerint 91 253-an, munkaviszonyból kérték a nyugállományba helyezést, a földművesek 10133-an, míg a legkevesebben, 6818-an, az önálló tevékenységet folytatók közül. Függetlenül attól, hogy ki hova tartozik, egyre többen kérvényezik a nyugdíjaztatást. Bár első tekintetre úgy tűnik, hogy a nyugdíjba igyekvők könnyebb és nyugodtabb életet szeretnének, ám a járandóságról készült kimutatások és a megnyilatkozások ennek az ellenkezőjéről szólnak.
Annak ellenére, hogy az utóbbi három évben egyre többen kérvényezik a nyugdíjaztatást, nem jelenti azt, hogy ennyivel növekedett volna az ellátmányban részesülők száma is. Így például az egykori foglalkoztatottak közül 57 678 nyugdíjast elhalálozás miatt töröltek a névjegyzékből, az egyéni tevékenységet végzők közül 2293-an, a földművesek közül pedig 11 726-an hunytak el az elmúlt három évben. Ilyen formán, annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban 302 425 új nyugdíjast jegyeztek, a létszám még százezerrel sem növekedett.
Noha sokan nehéz helyzetükből az egyedüli kiutat a nyugdíjaztatásban látják, az ország 1,6 millió nyugdíjasa megközelítően sem él olyan jól és hosszú ideig, mint nyugati társaik. A havi 22 000 dináros átlagnyugdíjból – márpedig az időseknek több mint a fele csak álmodik ekkora ellátmányról – nem sokra telik. Nem csoda hát, ha egyre több azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik a nyugdíj mellett dolgoznak is. Erre kényszeríti őket alacsony nyugdíjuk, amiből nem jut a felvett kölcsönök visszafizetésére, esetleg munkaerő-felesleggé vált gyermekeik támogatására. Ezért van az, hogy nyugdíjasokat mostanában már nem csak a parkok árnyas fái alatt látunk üldögélni, hanem egyre gyakrabban találkozunk velük fagylaltárusokként, éjjeli őrökként, biztonsági emberekként postákon, pénzintézetekben. Vannak vállalatvezetők, akik kimondottan igénylik az idősek tapasztalatát, munkaszokásait, felelősségérzetét, nem utolsósorban pedig tudásuk átadását a fiatalabbaknak.
A nyugdíjalapnál arról is készült kimutatás, hogy az állami adminisztrációban dolgozó férfiak átlaga öregségi nyugdíját mindössze 16 évig élvezi, a nők három évvel tovább. Ennél rövidebb ideig tartanak a rokkantsági és a családi nyugdíjas évek. Mégis a legszorultabb helyzetben a földművesek vannak. Hivatalosan is mintegy kétszázhúszezerre tehető azoknak az idős földműveseknek a száma, akik a legalacsonyabb (9000 dinár) nyugdíjban részesülnek, bár szolgálati idejük (vagyis amennyire a nyugdíjjárulékot fizették) rövidebb azokénál, akik más tevékenységet űztek. Ennek ellenére ellátmányuk nagyon kevés, a májusi átlagbér egynegyede. Nem csoda, ha a földművesnyugdíjasok dolgozni kénytelenek életük végéig. Ami földműveseink nyugdíjas éveit illeti, esetükben is rövidülnek. Kiszámították, hogy a földművesnyugdíjasokhoz átlagosan csupán 12 évig jár a postás. Ennél is rövidebb ideig, csupán kilenc évig jár azokhoz, akik valamilyen nehéz betegség vagy baleset folytán rokkantsági nyugdíjba kényszerültek.
A gondok özöne zúdul azokra a még munkában levő dolgozókra is, akiket a nyugdíjkorhatár növelésével rémisztgetnek. Ha mégis teljesülne a Nemzetközi Valutaalap kívánsága, a most nyugdíj előtt állók – de mások is – sötét jövő elé nézhetnek. Nem csoda, hogy nagy az ellenállás az újabb nyugdíjreformmal szemben.
