Gyakran elhangzik a tanács, hogy készülni kell a nyugdíjas évekre. Tervezni kell, hogy mit is fogunk csinálni, amikor már nem kell minden nap munkába menni. Persze nem mindig és nem mindenkinek sikerül felkészülni arra az időszakra, amikor már végre azt teheti, amit szeret, amit annyiszor elmondott, amíg dolgozott. „Majd kézimunkázok, festek, utazok stb. – ha nyugdíjas leszek…” Sokan nehezen találják fel magukat, amikor időmilliomosok lesznek, amikor nem kell határidőre elkészíteni valamit. Ezek az emberek ellustulnak, jobban odafigyelnek magukra (itt fáj, ott fáj, és hasonlóval törődnek), míg mások nyugdíjas korukban többet dolgoznak, mint amikor még a munkahelyükön kellett helytállniuk.
Egy ilyen nyugdíjassal beszélgettünk a közelmúltban. Nem volt könnyű dolgunk, hogy itthon találjuk dr. Csáky S. Piroska nyugalmazott egyetemi tanárt, a magyar kultúra lovagját, aki 2005 óta aktív nyugdíjas. Afelől érdeklődtünk, hogyan telnek nyugdíjas napjai, mivel foglalkozik, hogy történik meg az, hogy szinte soha nincs odahaza.
– Az első években – mivel beteget ápoltam otthon – sokat írtam, könyveket jelentettem meg. Szóval a lakáshoz voltam kötve. Mióta egyedül vagyok, megkísérelem megtalálni az életcélomat, igyekszem tartalmat adni minden napnak az életemben. Bekapcsolódtam az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ munkájába, folytatom (meghívásra) a tudományos ismeretterjesztő előadásokat. Általában tematikus előadásokat tartottam, jelentős eseményekhez kötve: az anyanyelv évében írást/vagy könyvtörténeti előadásokat, a reneszánsz évében Mátyás király könyvtáráról stb. Gyakran utazom Magyarországra, ahol szintén vagy előadást tartok, vagy csak vendégnek hívnak különböző rendezvényekre.
Hol járt mostanában?
– Érdemes megnézni a határidőnaplómat, mert már felsorolni is nehezen tudom mikor, miért, merre jártam. Csak a májusi hónaptól próbálom felsorolni a számomra fontosabb eseményeket. Előbb a külföldi eseményekről szólnék röviden. Május 13-14-én Túrkevén voltunk a Juhász Fesztiválon. Túrkevére lassan már hazamegyünk, annyiszor megfordultunk. Magán a fesztiválon négyszer voltam, tehát évek óta járunk oda. Elkísértem a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ énekeseit, amikor felléptek, a Kapisztrán kórust, de nélkülük is utaztunk már. A fesztiválon kívül a város napi rendezvényen is meg szoktunk jelenni minden év szeptemberében. Május végén (27–29-éig) Tihanyban volt a Magyar Kultúra Lovagrendjének éves találkozója. Az idén, az önkéntesek évében, a mi önkéntes munkánkról is szó esett, hiszen a kultúra terén legtöbben térítésmentesen tesszük a dolgunkat. (Már aki…)
– Június elején ismét Túrkevére vitt az utunk. Itt tettük le az állampolgársági esküt a megbékélés napján, június 4-én. Feledhetetlen, bensőséges ünnepséget szerveztek számunkra, amelyen egyúttal átvettük azt az oklevelet is, amely bizonyítja, hogy Túrkeve tiszteletbeli polgárai lettünk. Összesen tizenegyen tettük le az esküt. Erdélyből heten, két ukrán (akik nem vállalták a nyilvánosságot) és ketten Vajdaságból (Mészáros Ilonka és jómagam). Az eskütétel után a Trianoni emlékművet koszorúztuk meg, majd Kétpún voltunk részesei egy ugyancsak felemelő ünnepségnek.
– Mivel június 11-én Észak-Magyarországra volt meghívásunk a Pünkösdi vigasságokra, haza sem jöttünk, ott maradtunk néhány napig a barátainknál Kúncsorbán, majd Sárrétudvarin, ahonnan Hegyaljára mentünk. Részt vettünk a kakasfőző versenyen (25 résztvevő közül a hetedik helyen végeztünk), és Füzérradványon a derelyefőző versenyen. Ez utóbbin különdíjjal mindenkit lekörözött a két csapat. Egy sátorban, közösen dolgozott a Magyar Kultúra Lovagjainak a csapata és a sárrétudvari Kézenfogva Testvéreinkkel Alapítvány csapata. A zsűri közös díjat ítélt oda a két csapatnak. Minősítették a hagyományos ízeket, a tálalást, a csapat tagjainak öltözetét. Mi sütöttük a kapros-túrós és a mazsolás derelyét, ezzel tértünk el a többiektől. A másik csapat klasszikus lekváros és cseresznyés derelyével jeleskedett. Csak a mi sátrunk előtt álltak sorban kitartóan az emberek, kóstolóra várva.
Úgy tudom, ismét út előtt áll.
– Igen, a jövő héten Pácinba megyünk, ahol Árpád fejedelem ünnepéttartják immár másodszor. (Tavaly is voltam). Itt a tudományos előadások mellett szórakoztató zenés program is lesz. Nagyon gazdag, változatos műsor vár ránk július 8-a és 10-e között. Ha lesz rá érdeklődés, erről is szívesen beszámolok majd.
Nem fárasztó ebben a korban a sok utazás?
– Bizony fárasztó, különösen nyáron, amikor gyakori az időváltozás. És bizony anyagilag is sokat kell rá áldozni… Szeretni kell, amit csinál az ember, és akkor a barátok között elfelejti a fáradalmakat és a többi kellemetlenséget. Az élmények, a szeretet, amit kapunk, megtéríti a befektetett energiát.
