Jó lenne tudni, mit gondolnak vezető politikusaink a hatalmas államadósság és költségvetési hiány kapcsán a közgazdászoknak, elsősorban a Fiskális Tanács néhány tagjának a figyelmeztetéséről, hogy ha nem intézkednek sürgősen, súlyos pénzügyi gondok elé néz az ország. Sürgősségi eljárással három rövid távú megoldást javasolnak a konszolidációhoz, egyebek mellett a nyugdíjak és a közszférában dolgozók bérének a befagyasztását. Pedig úgy látszik, nincs, aki intézkedjen.
A leköszönő kormány már nem hozhat következményekkel járó döntéseket, az új kormány megalakítására pedig egy ideig még várni kell. Amíg pedig tart ez a helyzet, amíg a politikusok a hatalmon alkudoznak, az ország szekere igen rázós úton halad.
Szerbiában a nyugdíj- és rokkantbiztosítási rendszer működtetése kifejezett társadalmi érdek. Az ország demográfiai helyzetképének változásai (a lakosság erőteljes öregedése), az államgazdaság helyzete (a beruházások elmaradása, a nagy munkanélküliség), valamint a lakosság szociális összetétele (elszegényedés) váltja ki mindazokat a gondokat, amelyekkel a kötelező állami nyugdíjbiztosítás szembesül. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyekben rohamosan elöregszik a lakosság. Ma már az átlagéletkor Szerbiában eléri a 41 évet, a fertilitás (termékenység) pedig igen alacsony. Mindezek mellett külön figyelmet igényelnek a munkaerőpiacon és a gazdasági rendszerben történt változások, amelyek együttvéve fokozzák a munkanélküliséget.
Múlt év végi adatok szerint az állástalanság Szerbiában a 24 százalék felé közelít. Az egyre erősödő szürkegazdaságban való foglalkoztatás váltja ki azt, hogy a munkáltatók be nem jelentett munkaerő alkalmazásával nyert jövedelme nem kerül be a legális pénzforgalomba, ezáltal a be nem fizetett járulékok a nyugdíjalapot és vele együtt az egész nyugdíjrendszert gyöngítik.
A nyugdíjalap és a statisztikai intézet év eleji kimutatásai szerint Szerbiában az alapnak 1,75 millió biztosítottja volt és 1,68 millió nyugdíjasa. A biztosítottak azok, akik után valaki kisebb-nagyobb rendszerességgel fizeti a kötelező járulékot. Nem tudni viszont azok számát, akik vállalnak ugyan munkát, fizetést is kapnak, de munkáltatójuk szándékosan nem köt velük szerződést, nem jelenti be őket a társadalombiztosítónál, és nem adózik (az adóhatóságok tavaly 52000 olyan munkáltatót jegyeztek, akik foglalkoztatottjaik után nem számolták el és nem fizették be a szociális biztosítási járulékot). Ennek a pénzügyi fegyelmezetlenségnek egyenes hozadéka, hogy évek óta nem akkumulálódik elegendő pénz a nyugdíjalapban a nyugdíjak kifizetésére, és az állami költségvetésből kell a hiányt pótolni.
A közgazdászok azzal riogatnak, hogy a nyugdíjrendszer csak úgy tartható fenn, ha a nyugdíjakat ideiglenesen befagyasztják, legalább addig, míg az összkiadás nem csökken arra a szintre, ami a hazai gazdaság számára elviselhető, ám ez csak az érem egyik oldala. A másik, és ez már a politikusok dolga lenne, egy olyan hatékony gazdaságfejlesztő és fegyelmen alapuló pénzügyi mechanizmus kidolgozása, amely ellehetetlenítené a szürkegazdaságot, megszabadítaná a nyugdíjalapot a nem rá tartozó kiadásoktól, és új forrásokhoz segítené. Az idő sürget, az óra ketyeg, ha az államvezetés nem intézkedik, valóban nem vár más a nyugdíjasokra, mint a járandóságok befagyasztása, életfeltételeiknek további romlása.
