Többen a csuhéjazást választották (Kocsis Erika felvételei)
Az Európai Unió sokféle Határon Átívelő Együttműködési Programot (IPA-programot) támogat. Ezt a lehetőséget használta ki a szabadkai Gerontológiai Központ amikor a bajai Cédrus Református Egyesített Szociális Intézménnyel együtt megpályázta a Pannon Ápolást. Ez magába foglalja a kulturális, történelmi örökség megőrzését a szociális ápolás feljavításáig a Pannon Alföldön.
A pozitív elbírálást követően 2010 őszén megkapták az anyagi támogatást, ennek köszönhetően megkezdhették a program megvalósítását. A Gerontológiai Központ tagjai között először kérdőíveket osztottak szét, amelyekből a szervezők megtudták, hogy ki milyen kézimunkához, kézművességhez ért, szívesen átadná-e a tudását? A bajai és a szabadkai tagoktól is pozitív válaszokat kaptak.
Természetesen a bajaiak és a szabadkaiak is, mint másutt, a klubban kézimunkáznak. A foglalkozásvezetők tapasztalata, hogy nagyon nehezen veszik rá magukat új technikák kipróbálására. Igénylik a bátorítást. Aztán amikor nekikezdenek, kitartásra kell ösztökélni őket. Aki gyakorol, az fejlődik is. Ha társaságban végzik a munkát, motiváltak.
Nyaklánckészítés
A program keretében a szabadkaiak február első hetében a bajai Cédrus vendégei voltak. Velük utazott Kocsis Erika, a bajmoki gerontológiai klub főnök asszonya és Merkovity Ágnes tag is. Sajnos sokan azért maradtak le, mert nem volt érvényes útlevelük.
Bajai élményeiket, tapasztalataikat szívesen megosztják az olvasókkal.
A Cédrust két évvel ezelőtt vette át a Református Egyház (intézményvezető: Bánné Kiss Erzsébet) és azóta nagy fejlődésen ment át. Nemcsak gerontológiával foglalkozik. Mindegyik intézményüket meglátogattuk – mesélte Erika –, az időskorúak otthonát – azon személyek számára, akik önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képesek, a pszichiátriai betegek otthonát – ahová nagykorú, krónikus pszichiátriai beteg vehető fel –, ezenkívül a fogyatékosok nappali intézményét – ahol már nem tanuló, felnőtt (mozgásszervi, érzékszervi, értelmi sérült, illetve autista ) egyénekkel foglalkoznak –, a népkonyhát, a nappali melegedőt, a hajléktalanok átmeneti szállását, a gondozási központot, valamint megismertük a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást. Elmondhatjuk, hogy ezek az intézmények megfelelnek az EU-s szabványoknak. Korszerűek, rendezettek, szakszerű munka folyik bennük.
A gerontológiának kis autóbusza is van és a napközibe ezzel hozzák be az idősebb személyeket, az ebédet is busszal szállítják ki nekik. Szabadkán nincs ilyen autóbusz, ezért az ebédért valakinek be kell jönnie.
A szövés iránt is nagy volt az érdeklődés
A teakonyha kizárólag tea és kávé főzésére és az ebéd felszolgálására használható. Nálunk viszont kalácsot is lehet sütni. Baján legtöbb 60 személy vehető fel a klubba. Az idősebbek vannak előnyben, ezért a tagok 70-80 éven felüliek. Nálunk nincs meghatározva a létszám.
A kézműves foglalkozás délelőtt 9 órakor kezdődött. Asztal köré ültünk és a vendéglátóktól makramézni tanultunk. Azok maradtak kint, akiket ez nem érdekelt. A jókedvünk, nevetésünk kiszivárgott az ajtón, és őket is becsalogatta. Egyébként ott az a szokás, hogy amikor foglalkozás van, körbeülnek, történeteket mesélnek egymásnak, énekelnek, különböző fejtörőket igyekeznek megfejteni. Irodalmi délutánokat is szerveznek. Ott is sokan nyugdíjas éveikben kezdenek el verset írni. A kézimunkákat nem értékesíthetik, mint nálunk. Adott egy meghatározott összeg, és azon belül kell gazdálkodniuk. Nálunk a klubvezetőnek értenie kell a kézimunkához, és ő vezeti a foglalkozást, ott külső embereket alkalmaznak, akik ezért tiszteletdíjat kapnak.
Azonban ami az adminisztrációt illeti, mi szerencsésebb helyzetben vagyunk. Itt sokkal kevesebb a papirológia. Baján naponta kell mind a 60 tagról megfigyelési adatokat gyűjteni.
Az ebédrendelés is a vezető dolga, az ebédet a segéddel együtt osztja ki. A házi ápolásért is felelősséget kell vállalnia.
Sokkal több képzésre küldik az alkalmazottakat, mint nálunk. Megismertem egy dolgozót, aki nővéri, tanítói és szociális munkás oklevéllel rendelkezik (bár kérdés, hogy mindezt hasznosítani tudja-e). Szabadkán is rövid ideig tartó képzésre küldik a munkásokat.
Merković Ágnes jól érezte magát Baján.
– Az ott töltött három napon makramézást, csuhéfonást és agyagozást tanultunk. Mindig ugyanazokkal az emberekkel. Az utolsó nap végén munkáinkból kiállítást rendeztünk. Kijött a bajai televízió is, Székely Izabella szabadkai klubvezető nyilatkozott. A bajaiak hetente többször kézimunkáznak, de rövidebb ideig, mi viszont csak egyszer, de akkor estébe nyúlóan. Én rendszeresen bejárok, és örülök, hogy új technikát is gyakorolhatok.
Nálunk külső szimpatizánsok is bekapcsolódhatnak a munkába. A fiatalok azért, hogy megtanulják és továbbvigyék a technikát, a munkanélküliek pedig azért, hogy valahová tartozónak érezzék magukat, ne essenek depresszióba – egészítette ki Erika. Élvezetes volt a városnézés, megtekintettük a Városi Múzeumot és az Éber-házat.
Utána a bajaiak vendégeskedtek Szabadkán. Hogy telt el a négy nap? Tartalmasan és jó- kedvben. Miután megérkeztek Szabadkán az 1-es számú központba, Székely Izabella üdvözölte őket, és egy kis ismerkedés folyt. Ebéd után körbejárták az otthont. A hatodik emeleti műhelyben papírdobozokat készítettek. Ellátogattak Bajmokra, a Marin-bálra. Nagy élmény volt számukra, hogy élőzene fogadta őket, az ő Máriájukat is felköszöntötték, aki nagyon meghatódott, mert egyszerre ennyi ember még sohasem köszöntötte fel. Bajmokkal ellentétben Baján ritka a bál, az élőzene. Egy rögtönzött kézimunka-kiállítást szerveztünk a festett selymekből, képeslapokból, gyertyákból.
A vendégek jól érezték magukat, mert csak este tíz óra után tértek vissza a szabadkai motelba. Másnap az 1-es számú központban szalmafonást és szalmaképkészítést tanultak (itt van Szabadka község legerősebb szalmázó nyugdíjas csoportja). Délután meglátogatták a városházát, el voltak ragadtatva vele, ezenkívül a Városi Múzeumban megtekintették a portré-, az Ivan Sarić emlék- és a Szabadkához kötődő kronológiai kiállítást. Este a Bajnat klubban a klub tánccsoportja lépett fel bunyevác táncokkal, ott vacsoráztak, a zenekar pedig örökzöld dallamokat játszott több nyelven.
Látogatás a Városi Múzeumban
A következő napon a Felnőttek Otthonában agyagtárgyakat készítettek és ellátogattak a Palicsi-tóhoz. Nagy élmény volt számukra a Palicsi Állatkert is. Az ebédet a 2-es számú központban fogyasztották el és ugyanott selyemfestést meg ékszerkészítést (finom masszából) tanultak, majd a kertvárosi klubban vacsoráztak.
Végül ellátogattak a Caritas szervezetébe. Furcsállták, hogy nincsen hajléktalan szállás, náluk több a hajléktalan. A Caritas közvélemény-kutatást végzett, amiből kiderült, hogy a szegények elhagyott házban vagy rokonnál húzzák meg magukat.
A vendégek elégedetten tértek haza. A kapcsolatot a jövőben is ápolni szeretnénk.
Legközelebb március 17–18-án vendégszerepelnek a Bajnat klub táncosai Baján. Feltehetően Bajáról is jönnek majd néptáncosok ide, iskolásokkal együtt. A vendégek és a vendégfogadók is megmutatnák, hogy mit tudnak, és táncházban fejeződne be a látogatás.
A kölcsönös tapasztalatokról magyar és szerb nyelven is könyvet jelentetnénk meg, és közös konferencia zárná a pályázati terv megvalósítását.
