Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a nyugdíjak növelése nem más, mint szemfényvesztés. Az az igazság, hogy csak apró morzsákra számíthatnak a legidősebb polgáraink, az idén is, és a jövőben még inkább. Jelenleg az átlagnyugdíj valamennyivel kevesebb mint 22 000 dinár, s két év alatt, mióta a gazdasági válság begyűrűzött, a nyugdíjak legföljebb 50 dinárral növekedtek. Ez bizony siralmas adat, de még inkább elkeseredhetünk, ha felmérjük azt, hogy a helyzet az idő múlásával egyre rosszabb lesz. Nem biztathatnak semmi jóval a közgazdászok és a szakemberek, mert egyre növekszik a nyugdíjasok lélekszáma, a foglalkoztatottaké ha nem is csökken, de stagnál. Márpedig a foglalkoztatottak tartják el a nyugdíjasokat, s ha jó ez az arány, akkor kedvezőbbek a lehetőségek is. Hiszen ha a nyugdíjalapba sokan fizetnek be nyugdíjjárulékot, akkor bizonyára nagyobb összeget lehet szétosztani a legidősebb polgáraink között, de ha az összeg folytonosan csökken, akkor nemigen lehet reménykedni abban, hogy bármilyen változás áll be.
Nálunk az tapasztalták a Nyugdíjbiztosítási Alapnál, hogy rohamosan nő a nyugdíjasok száma, pl. 2009-ben, egy év alatt, az országban 22 913-mal lett több nyugdíjas, tavaly pedig ez a szám 50 000-re kerekedett ki. Ez azt hozta magával, hogy a köztársasági költségvetésből még több pénzt kellett átirányítani a Nyugdíjbiztosítási Alapba, amely már régen nem képes arra, hogy egyedül eltartsa a nyugdíjasokat, hanem állami támogatásra szorul. Ennek egyrészt az az oka, hogy a foglalkoztatottak száma 1,8, a nyugdíjasoké pedig 1,6 millió, ami azt jelenti, hogy minden nyugdíjasra 1,1 foglalkoztatott jut, és ilyen arány mellett képtelenség tisztességes nyugdíjat adni az ország legidősebb polgárainak. A kérdést csak nehezíti, hogy meglehetősen fegyelmezetlenül fizetik a nyugdíjbiztosítást az állami cégek is, és a magánvállalatok is. Így a nyugdíjalap bőségesen rászorul arra, hogy a költségvetésből pénzt ömlesszen át a kasszájába. Évente erre a célra legalább 4 milliárd dinár kerül az államkasszából a nyugdíjbiztosítási alaphoz. A gazdasági szakemberek szerint ez tarthatatlan állapot, és ha folytatódik, összeroppantja a költségvetést.
Ennek tudatában a nyugdíjasok egyhamar nyugdíjemelésre nem számíthatnak, pedig korábban máshoz szoktak, mert a helyzet is különbözött a maitól. Például a 80-as években az egykori Jugoszláviában egy nyugdíjasra négy foglalkoztatott jutott, s akkor bizony meglehetősen gazdag volt a nyugdíjbiztosítási alap, nemcsak a nyugdíjasait tudta fizetni, hanem kórházakat, fürdőket finanszíroztak, sőt utakat is építettek a pénzből. Mára a megváltozott arány miatt és a gazdaság egyre akadozó működéséből kifolyólag elfogyott a pénz. Még a gazdasági válság kezdete előtt, 2008-ban évente 10-20 százalékkal növelték a nyugdíjakat, abban az időben is elviselhetőbbek voltak a körülmények, de tavaly és tavalyelőtt, az előbbi 2,5 majd az utóbbi 1 százalékos emelésből kifolyólag szinte elviselhetetlenné vált a helyzet. Az idén legalább háromszor növelik a nyugdíjat, de ezt az érintettek sajnos észre sem fogják venni. A januári legfeljebb 50 dináros emelkedést már tapasztalták, áprilisban és októberben összesen 3 százalékos lesz a növekedés, amelynek értékét minden bizonnyal megeszi az infláció.
