A gyógykezeltet, a járó- és fekvőbeteget megannyi kérdés gyötri állapotáról. Meg is kapja orvosától, orvosaitól, csakhogy nem érti érveléseiket! Főleg az öregje. No meg az, aki homogén, kisebbségi területről jött. Mivel ő csak anyanyelvén, az orvos pedig úgyszintén csak a saját, többségi nyelvén beszél, így lehetetlenné válik a kommunikáció. A doktor angol, német, orosz nyelvtudásával nem is hozakodik elő. Beáll a patthelyzet. Mivel nem gyerekjátékról van szó, megindul a kiútkeresés. Ismeretes, hogy egyes egészségház, kórház és klinika jó néhány osztályán csak szerbül értekeznek. Ezért szükségmegoldáshoz folyamodnak. Két nyelvet beszélő szobatársat hívnak segítségül, vagy egy kisebbséghez tartozó nővért kerítenek elő. De sokszor az említettek közül egy sincs a közelben. S láss csodát! Ott a takarítónő. Előlép tolmácsnak. Megindul a kommunikáció a főorvos, a takarítónő és a nagy beteg között. Kézzel-lábbal, jórészt mutogatással. Vélhető, hogy egyszerűbb lenne tolmács beiktatása. Különösen a sürgősségi osztályon, hisz ott az egymás közötti kommunikáción múlik az életben maradás.
