Meglepő fordulatok történnek manapság is, amikor szerte a világon arra törekednek, hogy növeljék a nyugdíjkorhatárt. Ezt 47 országban a közelmúltban meg is tették, viszont Bolíviában éppen az ellenkezője esett meg. Most amikor a nyugdíjaztatási rendszer általános reformját éljük,
Európában szinte mindenhol átgondolják, hogy hány évig és hány éves korig kellene dolgozniuk a foglalkoztatottaknak ahhoz, hogy „eltartható legyen” a nyugdíjalap. A szocialista irányítású Bolívia elnöke gondolt egyet és egy tollvonással csökkentette a nyugdíjkorhatárt.
Tette ezt azon határozott meggyőződéssel, hogy történelmi és forradalmi cselekedetet visz véghez, mivel szakszervezeti vezetőből verekedte fel magát köztársasági elnökké, így a korábbi ígérete is kötelezte, és beváltotta a szavát. Nyugdíjba vonuláskor eddig 60 év volt felső életkorhatár, de ezentúl a bolíviaiaknak mindössze 58 éves korig kell dolgozniuk, hogy nyugállományba vonuljanak. Sőt a három vagy annál több gyerekes nőknek már 55 éves kortól megteremtődnek a feltételek ahhoz, hogy nyugdíjba mehessenek. A bányászok esetében 51 éves korhatárt szabott meg az új törvény, és azt is megállapították, hogy a nyugdíj összegének kiszámításakor a nyugdíjba vonulást megelőző két évet veszik figyelembe, és az akkori átlag 60 százaléka lesz a folyósítandó nyugdíj összege. Még egy kedvező feltétel, hogy bárki nyugdíjba vonulhat 58 évesen, ha legalább 10 szolgálati évvel rendelkezik.
Pedig Bolíviában sem rózsás a helyzet, a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok aránya tekintetében. Állítólag a 10 milliós lélekszámú országban 1,5 millió foglalkoztatott fizeti rendszeresen a nyugdíjjárulékot, s közülük mindössze 600 000-ren rendszeresen eleget tesznek e törvény adta kötelezettségüknek. Biztos, hogy nem erre a támpontra támaszkodott az elnök, amikor aláírta az új nyugdíjtörvényt, hanem az vezérelhette, hogy Bolíviában az átlagéletkor 67 év, s ha 60 évesen mehetnek nyugdíjba a polgárok, akkor meglehetősen kevés idő adatik meg számukra, hogy élvezzék a nyugdíjaséveiket.
Spanyolországban viszont az európai uniós államok példáját követve növelték a nyugdíjkorhatárt, úgy látszik a spanyolok hallgattak a német kancellár asszony intelmeire, aki azt követelte, hogy gazdasági okokból az EU-s országokba mindenhol egységesen 67 évre kellene növelni a nyugdíjkorhatárt. Így Spanyolországban az eddigi 65 évről valóban 67 évre tolták ki a határt, és a kötelező szolgálati évet is 2 évvel megtoldták, azaz 35-ről 37 évre. A nyugdíj összegének elszámolása terén is némi változás állt be náluk, az eddigi 15 szolgálati év helyett 25 évet vesznek figyelembe amikor kiszámítják a nyugdíj összegét, és az új nyugdíjrendszer alkalmazása során ötévente felülvizsgáló ellenőrzést foganatosítanak majd. Talán a spanyolokat az vette rá e konkrét cselekedetre, hogy náluk az átlagéletkor 81 év, tehát ha 67 évesen vonulnak nyugdíjba a polgárok, 81 éves korukig még bőven élvezhetik a nyugdíjaséveket.
