Amikor már férj és feleség nyugdíjasként él egymás mellett, nagyon kell vigyázni arra, hogy ki ne alakuljon az egymással szembeni elhidegülés. Bármennyire is ridegnek tűnik az elhidegülés szó, ha átgondoljuk jelentését és ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor elismerhetjük, hogy bizony, sajnos gyakori jelenség.
Hiszen ebben a korban a házaspárok nagyon gyakran kicsöppennek az élet forgatagából, új időszámítás kezdődik napjaikban. Megszűnik az évtizedek alatt rutinná vált életritmus. Nincs munkahelyi kötelesség, felelősségérzet. A haszontalanság érzése kezd eluralkodni. Hiányoznak a munkatársak, az ismerős arcok. A korábbi egymással szembeni életforma is megváltozik. Most már a nap 24 órája elsősorban a férj és a feleség között telik el. És ezt az időt kellene kizárólag egymás számára kellemessé tenni!
Az idő múlását nem tétlenséggel – amikor csak vánszorog az idő mellettünk –, hanem tevékenységgel kell megtölteni! Ez nem könnyű feladat. Különösen akkor nehéz, ha nincs azonos érdeklődési kör, ami származhat a korábbi szakmai, munkahelyi egymástól való eltérésből is. Például természetben dolgozó, hivatali alkalmazott, tervezői-, művészi-, termelési feladatot ellátó, s egyebekből adódó különbségekből. Éppen ezért, amikor a munkahelyből adódó kötöttségek megszűnnek, a házaspároknak nagyon tudatosan kell egymásra figyelni. Ha ezt elmulasztjuk, nem lesz számunkra derűs öregkor.
Különösen három alapvető dologra kell odafigyelni:
1. Egymásra figyelés. – Nem közönnyel szemlélni a másik fél úgynevezett hobbiját.
2. Megbecsülés. – Értékelni kell a társ minden rezzenését, hiszen évtizedes munka melletti együttlét után, amire akkor nem volt idő, most kell – kellene – bepótolni.
3. Kompromisszumkötés. – Melyet elsősorban esténként, a napközi vitás helyzetek meg- és átbeszélésén keresztül kell megoldani.
Ne feledjük soha el, hogy a nyugdíjba vonulással kérleletlenül bekövetkezett az az idő, amikor már leginkább csak egymásra számíthatunk. Jóban és rosszban egyaránt. Ekkor csak együtt tudjuk biztosítani a harmonikus öregkort. Időt kell szánni arra, hogy még felfedezzük a hétköznapokban rejlő új, és szép dolgokat.
