A .NET a programozók körében standarddá nőtte ki magát, mivel megkönnyíti a programok fejlesztését (ezzel gyorsítva a fejlesztés folyamatát), illetve hordozható kódokat hoz létre. Működési elve hasonló a JAVA-éhoz. A fordító egy félig lefordított kódot generál, mely a futás közben fordítódik le a gép felépítésének megfelelő futó programmá (valós időben). A két megoldás között fő különbség, hogy a JAVA virtuális gépet használ a futtatáshoz, ami jelentősen lassítja a működést, míg a Microsoft által kifejlesztett standardizált .NET eljárás szinte valós gépen fut, valódi rutinhívásokat végez valós számítógépes környezetben. Ezzel a .NET sebességben messze felülmúlja a JAVA-t, illetve a Microsoft támogatása sem elhanyagolható. Csupán az a probléma, hogy csakis Windowson futnak az applikációk, holott a technológia megengedi, hogy a .NET applikációk Linux/Unix és Macintosh környezetben is fussanak.
A probléma kiküszöbölése céljából indította el a Novela nyílt forrású Mono Projektet, mely a .NET standardot valósítja meg, azonban attól független módon. Ez a projekt megengedi, hogy több különböző platformon, ugyanolyan működési sebességgel indítható legyen a program, ami a programozóknak megkönnyíti a fejlesztést. A Mono projekt lévén Linux szervereken is lehet ASP.NET alapon fejlesztett programokat futtatni, de ugyanúgy C-ben, Basicben, és az összes .NET által támogatott nyelvben írható program. Maga a Mono is támogatja néhány programozási nyelv közvetlen fordítását, így ADO.NET, ASP.NET, illetve a C# programozók dolgozhatnak akár Linuxon is, miközben Windows programot fejlesztenek.
A most megjelent verzió már támogatja a .NET 2.0 standardot, mely a Windows környezetben évek óta elfogadott. A fejlesztők késése annak is köszönhető, hogy maga a Microsoft sem követi teljesen a saját standardját, így a Windowsban fejlesztett alkalmazásokat néha illeszteni kell a Monóhoz. Igyekezve kikerülni ezeket a buktatókat, a fejlesztők ezúttal alaposan teszteltek minden sor kódot, követve a standardokat, de megengedve a Microsoft verzióval való kompatibilitást is. A Mono 2-es verzió nagy újítása, hogy támogatja az SQL kódok a programkódokkal való összekeverését, illetve egy továbbfejlesztett debugger is létezik a csomagban, mely támogatja forráskód hiányában akár a program visszafejtését is. Ezzel segíti a fejlesztők hibakeresési folyamatait. Nyomon követhetik a hibakeresést olyan programrészekben is, amelyeket nem ők fejlesztettek (például megosztott kódkönyvtár), üggetlenül attól, hogy nincs meg a forráskód. Természetesen ezzel a hackerek munkáját is egyszerűsítik, azonban ne felejtsük el, hogy ők már régóta használnak sokszor saját fejlesztésű kódvisszafejtőket, melyekkel forráskód hiányában is igyekeznek feltörni a program védelmét.
A Microsoft már kiadta a 3.0 verziót is, a Mono lemaradása így jelentős, azonban jelenleg még fejlesztők többsége nem az új verziót használja, csupán a 2-est. Azonban mindenképpen el kell ismerni a Novell munkásságát a .NET standard multiplatformosításán.
