Szerbia számára a mesterséges intelligencia térnyerése különösen fontos kérdés, hiszen az ország gazdasága egyszerre támaszkodik a feldolgozóiparra, a szolgáltatásokra, a mezőgazdaságra és az informatikai ágazatra. A szerb kormány 2025 januárjában fogadta el a mesterséges intelligencia fejlesztésére vonatkozó, 2025 és 2030 közötti időszakra szóló stratégiát. A dokumentum a technológia fejlesztése mellett az oktatás, a kutatás, az infrastruktúra és a közszolgáltatások korszerűsítését is célul tűzi ki. A hazai munkaerőpiac szempontjából az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy a vállalatok mennyire gyorsan és milyen mértékben vezetik be az új technológiákat. A nagyobb vállalatok, különösen az informatikai, pénzügyi és szolgáltatói szektorban működők, könnyebben tudnak beruházni az automatizálásba. A kis- és középvállalkozások számára azonban a technológia bevezetésének költsége, a megfelelő szakemberek hiánya és a dolgozók képzése komoly akadályt jelenthet. A szerbiai munkaerőpiacot vizsgáló nemzetközi elemzések a képzettségek és a munkáltatói igények közötti eltérést is jelentős problémaként azonosítják. A mesterséges intelligencia elterjedése ezt a különbséget tovább növelheti, ha az oktatás és a felnőttképzés nem követi a gazdasági változásokat.
Mi lesz a munkahelyekkel?
A jövőben nálunk is a gyártásban, a kereskedelemben, az adminisztrációban és az ügyfélszolgálatokon dolgozók is szembesülhetnek az automatizálás következményeivel. A gyárakban az intelligens rendszerek optimalizálhatják a termelést, előre jelezhetik a gépek meghibásodását, csökkenthetik az emberi beavatkozás szükségességét. A kereskedelemben az automatikus készletkezelés és az önkiszolgáló pénztárak alakíthatják át a munkaköröket. A banki és biztosítási szolgáltatásokban pedig egyre több ügyintézési folyamat végezhető digitálisan. Ez nem feltétlenül jelent azonnali elbocsátásokat. A munkaadók dönthetnek úgy is, hogy a felszabaduló munkaidőt más feladatokra fordítják, vagy ugyanakkora létszámmal nagyobb termelést valósítanak meg. A veszély azonban valós azok számára, akiknek a munkája szinte kizárólag rutinszerű feladatokból áll, és nincs lehetőségük új készségek elsajátítására.
MI a mezőgazdaságban
Vajdaság, különösen Észak-Bácska számára külön figyelmet érdemel a mesterséges intelligencia mezőgazdasági alkalmazása. Az intelligens mezőgazdasági rendszerek segítségével pontosabban tervezhető az öntözés, a növényvédelem és a tápanyag-utánpótlás. A drónok, a talajérzékelők és a műholdas adatok elemzése révén a gazdák hatékonyabban használhatják fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A már most is komoly munkaerőhiánnyal küzdő mezőgazdaságban az automatizálás különösen fontos lehet. Ugyanakkor a kisebb családi gazdaságok számára a beruházási költségek továbbra is akadályt jelenthetnek. A technológia tehát nem feltétlenül a mezőgazdasági munkahelyek megszűnését eredményezi, hanem a szükséges szaktudás átalakulását. A hagyományos termelési ismeretek mellett egyre fontosabbá válik a digitális eszközök használata. A munkaerőpiac jövőjét valószínűleg nem azok határozzák meg, akik teljesen elutasítják a mesterséges intelligenciát, de nem is azok, akik ellenőrzés nélkül mindent rábíznak. A legnagyobb előnyben azok lehetnek, akik saját szakmai tudásukat képesek ötvözni az új technológiával. Az egészségügyben például segítheti a diagnosztikát, de az orvos felelősségét és a beteggel való személyes kapcsolatot nem helyettesíti. A jogi és pénzügyi területeken gyorsíthatja az adatok feldolgozását, de a végső döntéshez továbbra is szakértelem szükséges. A következő években ezért felértékelődhetnek az olyan készségek, mint a kritikus gondolkodás, a problémamegoldás, a kommunikáció, a digitális jártasság és az élethosszig tartó tanulás.
Érdemes még megemlíteni, hogy a mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásairól szóló vita gyakran két szélsőséges forgatókönyv között mozog. Az egyik szerint tömeges munkanélküliség következik, a másik szerint a technológia mindenki számára jobb életet teremt. A valóság várhatóan a kettő között alakul. Egyes munkakörök valóban megszűnhetnek, mások átalakulnak, miközben új foglalkozások jelennek meg. A legnagyobb kérdés nem pusztán az, hogy hány munkahelyet érint az automatizálás, hanem az is, hogy az ebből származó gazdasági előnyök miként oszlanak meg a vállalatok és a munkavállalók között. Közösségünk számára ebből kifolyólag a következő időszak egyik meghatározó feladata az lesz, hogy a technológiai fejlődést ne csupán a termelékenység növelésére használja, hanem a munkaerő képzettségének, a béreknek és a foglalkoztatás minőségének javítására is. A jövőben jó eséllyel az lesz a kérdés, hogy az ember képes-e gyorsabban dolgozni egy gépnél, hanem az, hogy mennyire tudja saját tudását és tapasztalatát a gép képességeivel kiegészíteni.
