Vajdaságban kimagasló a szántók aránya, emellett jelentős terület van gyepként is hasznosítva. Az elmúlt évtizedekben jelentős mennyiségű termőföldet vontak ki a művelésből, utak és ipari területek építése céljából. A szántóterület legnagyobb részén gabonaféléket termesztenek. A vetés szerkezete is jelentős átalakuláson ment keresztül. A 90-es években alig volt szántóföld repcével bevetve, a gazdák a kukorica, búza és árpa mellett cukorrépát, szóját, napraforgót termesztettek. Az utóbbi években jelentősen csökkent a kukoricával bevetett területek nagysága, miközben nőtt a búzával, árpával és a napraforgóval bevetetteké. Mindezekért a klímaváltozás okolható. Az éghajlatváltozás bolygónkon valójában állandó folyamat. Úgy szokták esetenként definiálni, hogy van a klímaváltozékonyság, ami akkor is jellemezte a bolygót, amikor ember még nem élt rajta, a klímaváltozást pedig lényegében mi, emberek idéztük elő, és továbbra is ezt tesszük. Nem lehet meghatározni, hogy az emberi tevékenységnek ebben pontosan milyen szerepe van, ténykedésünk mennyit nyom a latban. Sokan vannak azonban olyanok is, akik a „tetten érhető” folyamatok, a „száraz tények” ellenére tagadják, hogy létezne bármiféle klímaváltozás. Azt is mondják, hogy ez manipuláció, valakik ezzel „butítják” a népet.
Vetésforgó-dilemma
Megfigyelhető, hogy szűkebb pátriánkban is összefüggésben van az elmúlt évtized éghajlati változásaival az, hogy mekkora területen vetnek egy-egy adott növényt. Vajdaságban fügével, kivivel, citrusfélékkel, valamint egyes banánfajtákkal is egyre gyakrabban találkozhatunk a szabadban is, noha nagy területeket elfoglaló ültetvényekről nem beszélhetünk. A rendkívül vízigényes tavaszi vetésű kukorica – amely így a nyár legforróbb részét kénytelen átvészelni – a tíz évvel ezelőtti vetésterületének jelentős részét elvesztette. A kukorica jelentőségéből eredően azonban még mindig jelentős területeken próbálkoznak termesztésével. Az őszi káposztarepce térhódítása az utóbbi évtizedekben figyelhető meg. Az időjárási anomáliák, illetve a növényvédelmi problémák egyaránt hozzájárulnak a folyamathoz. Az éghajlatváltozás negatív hatásai mellett azonban a jövőre nézve a repcetermesztők számára nagy kihívást jelentenek az EU-ban tapasztalható – sok esetben alaptalan, szakmai indokokat mellőző – tiltások, melyek a növényvédő szerekre vonatkoznak. A repcének kiemelkedő szerepe lehetne a bioüzemanyag gyártásában, de a takarmányfehérje-ellátásban is, ezen keresztül a gazdák jövedelmének stabilizálásában. A méhészek, illetve a méheik számára jó legelőt jelentenének a hatalmas repceföldek, de sok esetben a felelőtlen vegyszerhasználat éppen ehhez a haszonnövényhez köthető, ami jelentős károkat is okozhat a méhészeknek. Változó világban élünk, a legtöbb iparág, leginkább a mezőgazdaság, többé-kevésbé ki van téve a klímaváltozás hatásainak. Az egyik jelentős szektora, a szántóföldi növénytermesztés ugyanis még mindig csupán „üzem a szabad ég alatt”. Ebben a „gyárban” azonban a termelékenység, a termelési eredmények romlása tapasztalható, ami egyértelműen jórészt a klímaváltozásnak tudható be. Vannak azonban olyan vélemények, hogy az utóbbi évtizedekben alkalmazott agrotechnikai eljárások is hozzájárultak a romláshoz. Termőföldjeink átlagos humusztartalma jelentősen csökkent, s ezt az elemzések is alátámasztották. Sok szakember úgy véli, drámai változtatásokra lenne szükség, például egyre több esetben el kellene hagyni a szántást.
Többismeretlenes egyenlőtlenség
Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás kedvez az alternatív gabonafélék terjedésének. A sokismeretlenes feladat másik buktatója a földekben hasznosuló víz mennyisége. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, nem a lehulló csapadék mennyisége csökken radikálisan, hanem annak eloszlása vált egyenetlenné, kedvezőtlenné. Emellett az egyre emelkedő hőmérséklet és az általa okozott párolgás miatt jóval kevesebb hasznosul a talajban. Az időjárási szélsőségek miatt sokkal nagyobb az aránya az intenzív csapadékhullásnak, amikor rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék esik. Szűkebb környezetünk klímája sokkal inkább hasonlít ma már az 1950–1960-as évek Dél-Európájára, semmint a korábbi Kárpát-medencére. A klímaváltozással egyre bizonytalanabbá válik a különféle, vetéstől aratásig tartó munkafázisok eddig naptárban rögzített optimális időpontja. A növények termesztését, de annak függvényében az állattartást is valószínűleg ehhez kellene igazítani. Azt is fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás nem ismer országhatárokat. Kiváltó okai ellen globálisan lehet a leghatékonyabban harcolni, a hatásai ellen azonban helyben kellene védekezni, vagy legalább alkalmazkodni hozzájuk.
