Augusztusban a galambfélék és fürj vadászata mellett megkezdődött a vízivad vadászata is. Az idei aszályos időben ebben az atraktív szórakozásban kizárólag azonak van részük, akik nagyobb folyó, tó vagy láp környékén élnek. Észak-Bácskában vannak olyan víztározók, amelyek szinte teljesen kiszáradtak, így az ott költő kacsák, récék, szárcsák és más vadászható madarak egyszerűen eltűntek. Akadnak olyan részek, ahol az öntözés miatt a vízivad még a fészkelés idején eltávozott hátrahagyva fészkeit, ivadékát. De ilyen szélsőséges időjárás nem jellemző, így remélhetjük, hogy jövőre ismét megjelennek, és költenek ezeken a helyeken is.
Jómagam sosem voltam a nyári vízivad vadászatának nagy híve. A Duna árterületén, ahol mindig nagyszámú víziszárnyas található, és ahol több száz patront felemésztő pazar húzásokban lehet része a vadásznak, az augusztusi frissen ollott kacsa ugyanis nem repül elég jól, és nem nyújt kellő sportot a lövőknek. Az igazi vízivad vadászásnak az idénye akkor kezdődik, amikor október végén, novemberben megérkeznek az edzett szárnyú zöldfejű gácsérok és a szélsebes röptű bukórécék. Másrészt, ilyenkor nyárvégén annyi a szúnyog a víz közelében, hogy az esti húzás inkább mazohista élvezkedésnek, mintsem vadászatnak számít.
Az esti és a hajnali húzás mellet víziszárnyast lehet még vadászni lesből is, ha sikerül megfigyelni, hogy mely tarlókra szállnak napközben, és melyik tocsogóra repülnek dél körül szomjukat oltani. Az ilyen tarlókon nem árt valamilyen leskunyhót vagy más fedezéket felállítani, csak arra kell ügyelnünk, hogy az ne üssön el a környezettől, mert a szemes récék gyorsan kiszúrnak minden változást a területen, és az ilyen helyeket messze elkerülik. Ha libajárta vidéken élünk és vadászunk, ajánlatos már ilyenkor megásni a lesgödröket, olyan helyen, amelyet a libacsapatok rendszeressen látogatnak.
Ha biztosra szeretnénk menni – akár nyári, akár téli vízivad vadászatáról van szó –, nem árt a tocsogókban vagy a tavak sekély vizében etetőket fellálítani a vízivad számára, hogy odaszoktassuk a csapatokat. Baranyában erre a célra kukoricadarával kevert, apróra vágott csirkebelet használtak kiváló eredménnyel. Máshol erre a célra épített, etetőtálcával ellátott mesterséges úszó szigeteket készítettek, amelyeket a nád szélében horgonyoztak le. Ha a kacsák ezt megszokják és elfogadják, jelentősen növelhetjük a terítéket.
A nyári víziszárnyas vadászatának van még egy hátulütője. A súlyos anyagi helyzet miatt mind többen vannak, akik a nap mint nap horgászattal próbálják biztosítani ebédjüket. Ezek a húshorgászok még sötétben megszállják a tavakat, a tározók partját. Amellett, hogy a vad nem szereti az ember jelenlétét, és kerüli az állandóan háborgatott területeket, ez számos vitának és viszálynak is táptalaja. Nem beszélve azokról a fellépő veszélyekről, amikor az egyik horgászni, a másik lődözni akar.
A felsoroltak miatt tehát várjuk meg, amíg késő ősszel eltűnnek a szúnyogok és a „megélhetési” horgászok, és ha már a vad visszaszokott a vizekre, akkor élvezzük zavartalanul a víziszárnyasok vadászatát.
