Horti Róbert, és aki fáraszt, Szlancsik Zsolt
A pontyozók, mint mindig is, odaetették, kivárták, megfogták – Az úszózók minden várakozást felülmúló zsákmánya – Kuttyogatásban immár ismétlődő jelenség a magyarkanizsai diadal, valamint hölgy a dobogón – Ennyire sikeres rendezvényt ilyen kevesen még sohasem szerveztek
Balázs László és Bedleg Zsolt a verseny legnagyobb pontyával, Varró Tódor, Balázs Ronald, Varró Olivér és Bedleg Máron társaságában
Három versenyszerűen űzött horgászműfaj ugyanannyi egymástól jelentősen különböző víztípust igényel. Beleértve azt is, hogy mindhárom rendelkezzen – mind fajbelileg, mind mennyiségileg – a célnak megfelelő halállománnyal. Ritkaságnak számítanak azok a helyek, amelyeken mindhárom szűk körzetben megtalálható, és akad, aki egyszerre tető alá hozza a versenyzést pontyfogásban, úszózásban és kuttyogatásban is. Óbecsén a szervezőknek sikerült mindent egy kalap alá vonni.
PontyozNi (tudni) fontos
A húsz-egynéhány órás pontyfogási versenyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, hiszen a két- meg háromnaposak, a százórások és a pontyozómaratok túlságosan sok időt meg ráfordítást igényelnek. A jó verseny ugyanis rövidebb időbe is belefér. A műfaj kedvelőit pedig az sem zavarja, ha ezt a versenyidőt nem kikiabált pontyozótavon, hanem egy halgazdaság kommerc taván kell eltölteni. Így történt Óbecsén is. A versenyhelyek benépesültek, és látszott, hogy a szakmában járatos versenyzők foglalták el őket. Csak futólag mondjuk, hogy a versenyen fellépett a küszöbönálló világbajnokság válogatottkeretéhez tartozó Vladimir Bogovac és Savo Veselinović is. Jó felszerelés, etető- és csalianyagok nagy választékban, kísérőfelszerelés minden mennyiségben, és mindez korlátlan mennyiségű türelemmel fűszerezve. A részvevők ugyanis előre tudták, hogy nem a több tonnás zsákmányokat nyújtó vizek valamelyikén vannak, hanem olyan tavon, ahol minden kapásért meg kell küzdeni. Ráadásul annyira felmelegedett vízben, amelybe a bojlit akár nyersen is feltűzhették volna a hajszálelőkére, hiszen a tó vizében is megfőhetett.
Az első helyet a temerini Lukács József és Kurilla Ernő alkotta Vidra csapata foglalta el 114,52 kilós összzsákmánnyal, második a sziváci Seftack (Nebojša Ignjatov és Strahinja Đaković) 101,62 kilóval, míg harmadik helyre került az óbecsei BB Carp csapata (Bedleg Zsolt és Balázs László) 79,24 kilkós zsákmányával, és ők fogták a verseny legnagyobb pontyát is, melynek súlya 9,92 kiló volt.
Minek a kaugler minékünk...
Amikor felmerül annak gyanúja, hogy vékony lesz a zsákmány, akkor a versenyszervezők szabályszerűen ahhoz a megoldáshoz folyamodnak, hogy minden zsákmányolható halat bekalkulálnak, elismernek és mérnek. Az óbecseiek azonban nem így jártak el. Az úszózóversenyen küsztilalmat rendeltek el, és azokra a halakra terelték a versenyzők figyelmét, amelyeknek zsákmányolása több furfanggal jár. Tették ezt annak ellenére, hogy a csatornavize mind színével, mind állagával (a rossz nyelvek szerint ízével is) sokkal inkább az epehólyag tartalmára emlékeztetett, mintsem vízre. Oxingénháztartása pedig feltehetően annyira szegény volt, hogy még a tüdőshalak is légszomjban szenvedtek volna. Aztán kiderült, hogy az oxigén töménysége és a vele való telítettség mégiscsak különálló fogalmak, és ezt a halak jobban érzik, mint amennyire az ember saccolni tudja. Mert a hal harapott.
A zsákmányt többnyire ezüstkárász és dévér alkotta, némi ezzel meg azzal fűszerezve. És küsz nélkül is bőven került belőle horogra, hiszen akárcsak pontyozásban, úszózásban is válogatottakkal volt tűzdelt a mezőny.
Az első szektorban a helybeli Milan Sekulić győzött 7180, második a hódsági Aleksandar Mihailović 6380, harmadik a törökbecsei Tápai Sándor 5820; a második szektorban a hódsági Dušan Lazić volt az első 7140, második a szenttamási (Šaran) Fullajtár Szilvi 5260, harmadik a belgrádi Dragoljub Brkić 4860; a harmadik szektorban a helybeli Igor Sekulić győzött 8120, második a hódsági Nikola Lazić 5340, harmadik a szenntamási (Flamingo) Horváth Nándor 4980 gramm hallal.
Egyéniben Igor Sekulić, az ifjúsági válogatott tagja diadalmaskodott, második helyezett pedig Milan Sekulić, a válogatott edzője, a harmadik helyet Dušan Lazić foglalt el. Csapatversenyben a hódsági JMN Team győzött 5, őket az óbecsei Šaran követi (két szektorelsőség ellenére is) 11, harmadik pedig a belgrádi Jolly csapata 14 szektorponttal.
Ha kuttyogat és győz, akkor kanizsai
Az egyre izmosodó kuttyogatómozgalom immár odaáig jutott, hogy kialakította a maga sztárvilágát. Úgy, mint ahogy a nagymenő sportágakban történik. Alapvető különbség, hogy a horgászrendezvények, így a kuttyogatóversenyek is, a nagy nyilvánosságtól félreeső helyeken, a tömegeket vonzó bulik peremterületein kerülnek megrendezésre. Rossz volna, ha nem így történne, mert a zaj és a hangoskodás összeegyeztethetetlen a horgászat csendes világával. De ezért történik az is, hogy a sportág csillagainak rendszerint csak azok tapsol(hat)nak, akik lemaradtak a dobogóról, más szinte nem is tudja, hogy vannak. A hetedik idei kuttyogatóverseny sem múlhatott el magyarkanizsaiak nélkül a dobogón. A dolgok pillanatnyi állása szerint ugyanis immár csak az a kérdéses, hogy a magyarkanizsai Rakić, Bata, Pósa, Pópity, Tóth, Szalma, Újhelyi és az ugyancsak magyarkanizsai színekben versenyző šabaci Stanković és palicsi Čekrdžin mennyi helyet hagynak a dobogón a többieknek.
Ez alól Óbecse sem volt kivétel. Mali Zvornik után itt is Duško Rakić és Branislav Stanković győzött, hét harcsájuk összsúlya 12 kiló volt; a második helyet második idei fellépése során ismét dobogós helyezéssel koronázta Szalma Gábor és Újhelyi Péter (6 harcsa, 11 kiló), míg a harmadik (férfiak, kapapaszkodjatok!) ismét egy hölgy, és ismét ugyanaz! A zimonyi Višnja Mirić és társa, Marko Grujić Krčedin után Óbecsén is dobogós lett (4 harcsa, 7 kiló). Uraim, a hölgy(ek) nem tréfál(nak)!
KI KELL MONDANI
A rendszeres rendezvénylátogatók itt-ott szóvá tették, hogy láttak már gördülékenyebb versenylebonyolítást. Mi tesszük hozzá: nem sokat! Mert mi többet láttunk. De láttuk azt is, hogy akik szerveztek Óbecsén, azok kevesen voltak. Szóval kétségbeejtően kevesen dolgoztak iszonyatosan sokat. Ameny-
nyiben a helybeli elöljárók úgy látják, hogy ennek a rendezvénynek futnia kell, és tömegeket vonzania, akkor Óbecsén is olyan soknak kell dolgoznia, mint másutt. De nem többet, sőt talán kevesebbet is, mint amennyit itt és most ez a néhány ember dolgozott.
Az úszózóverseny díjazottjai
