Krčedini kirajzás
A csendes vizekhez szokott kuttyogató horgászok számára a Duna kellemetlen meglepetéseket tartogatott Krčedinben. Amellett, hogy a beskai híd alatti folyószakasz erősen sodrott, még élénk felsőszél is fújt. A csónakok olyan iramban haladtak völgymenetben, hogy a tíz kilométeres pályán kevesebb mint két óra alatt végigszáguldhattak, a nyolcórás versenynapon tehát elejétől a végéig legalább négyszer végigjárhatták volna.
Csernák Kószónak: Ott vár bennünket a hétkilós!
A máskülönben igen jó, vegyes harcsamarasztaló helyekben bővelkedő Duna festőien szép tájakon keresztül folydogál, a pályát számos kisebb-nagyobb sziget tarkítja, rajtuk kívül egy-egy lágy bal- és jobbkanyar, valamint az erdősávok is kellő szélárnyákot nyújtottak. Az ígéretes ám szélfútta szakaszokon jó szolgálatot nyújtottak a villanymotorok, míg a csüngőhorgonyok fékhatása nem volt olyan eredményes, mint amilyen a Tiszán szokott lenni. Azon versenyszők szerint, akik a nagy vízfelületeken való hajszálpontos tájékozódás végett GPS-t is használnak, a készülék olykor 6,5 kilométeres óránkénti sebességű csurgást mutatott. Márpedig – állítják az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők – a harcsát igen nehéz léccel szólítani a csalihoz, ha az négy kilométernél nagyobb sebességgel halad. Az első versenynapot követő eszmecsere során a szonárral rendelkező versenypárosok önzetlenül megosztották tapasztalataikat a műszakilag gyengébben felszerelt társaikkal, és elmondták, hogy a harcsa ugyan felmozdul a sebesen haladó hangforrás nyomán is, de gyorsan visszatér a fenékre, a mélyen haladó csali alatt pedig mozdulatlan marad.
A húsz legénység közül az első versenynapon négynek volt értékelhető zsákmánya, a méreten aluli példányok méretlenül kerültek vissza a Dunába. A kátyi Mile Krstin és a dunagárdonyi (gardinovci) Zoran Radosavljev három, összesen 10,14 kilót nyomó harcsával vezetett; őket a futaki Vladimir Prišić és Nenad Jovičić követte (1 harcsa, 5,14 kg); harmadik az újvidéki Todor és Predrag Radosavljev volt (1 harcsa, 4,57 kg); míg a negyedik helyen a hódmezővásárhelyi Csernák Zoltán és a szegedi Kószó Imre alkotta páros végzett 2,45 kilós harcsájával. Külön említést érdemel, hogy a helyváltoztatások miatt a versenyzők kénytelenek voltak gyakran a csónakba emelni zsákmányukat, márpedig a halat „érzékenyen érinti”, ha szárazon utaztatják. Megkímélése érdekében a szervezők mobil csapatot alkalmaztak, amely hívásra a pályán mérte, jegyzőkönyvezte és azonnal visszaengedte a halat.
A második versenynap alaposan megkeverte a kártyát. A levegő lehűlt, szemerkélt az eső, és még jobban fújt a szél, a versenyzők azonban sokat okultak az első versenynapon. De nem csak a mesterek. Krčedinben ugyanis rajthoz állt, és horgászpályafutása során először kuttyogatott a belgrádi Marko Grujić és barátnője, Višnja Mirić. Višnja és társa az első versenynapon még harcsátlan volt, de a másodikon kettőt is fogott, ezek egyike 11 kilót nyomott, és egyben a verseny legnagyobb hala volt, a kettő együttvéve pedig elegendő a második hely megszerzéséhez. Az első versenynapon szerzett ötkilós előnyének köszönhetően Krstinnek és Radosavljevnek elegendő volt egy csaknem négykilós, hogy megőrizze elsőségét. Ugyanakkor Csernák és Kószó – okulva az első versenynap tanulságain – elővarázsoltak egy hétkilósat, amely harmadikakként felhozta őket a dobogóra, 35 dekával előzték meg a Prišić–Jovičić kettőst. Annak ellenére, hogy a Tisza-vidék harcsafogó mesterei távol maradtak – csak Magyarkanizsát és Moholt képviselte egy-egy páros –, a tiszai kuttyogató a szerémségi Duna-parton mégis vígan szólt.
A krčedini versenyen azonban bekövetkezett, amitől a férfisoviniszták már régen rettegnek. Kezdődött évekkel ezelőtt azzal, hogy kuttyogatóversenyeinken megjelent a budapesti Tóth Margarét, a Kárpát-medence akkor még egyetlen kuttyogató hölgye. Amikor Tekiján a Vaskapu Aranykuttyogatója elnevezésű versenyen is fellépett, az már szenzációszámba ment, és nem volt lap, rádió, tévé, amely nem foglalkozott – mondjuk így – az „aggasztó jelenséggel”. Magyarkanizsai fellépése már kevésbé volt feltűnő, hiszen a férfiak időközben belenyugodtak, hogy van közöttük (csak) egy hölgy (is). Amikor azonban Tekiján versenybe szállt a belgrádi Žaklina Pacić, most és itt pedig Višnja Mirić, a horgászok mint a sokéves átlagnál fejlettebb hatodik érzékkel rendelkezők egyből kiszúrták: ebből baj lesz! És – ha ezt bajnak lehet nevezni – lett is. Mert, mint mondogatták, immár a kuttyogatóverseny sem biztonságos ház férfiak számára.
