Az Orka faroktáncosára vetett első pillantás alapján feltételezhető volt, az élesben történő vizsgáztatás során pedig be is igazolódott, hogy a drága behozatali termékeknek, valamint a zugipari silányítmányoknak immár kívül tágasabb. A feleslegessé vált drága külhoni darabok közül elsősorban a Kalin-féle Mogambo népszerűsége fog csökkenni, a silány névtelenek pedig szó nélkül fognak kivonulni a kínálatból.
Nem sima lekopintásról, hanem egy világklasszis továbbfejlesztéséről van szó, hiszen az Az Orka és a Kalin's puszta ránézéssel is jól megkülönböztethetőek. A kaszáló farokrész ugyanis az Orkánál jóval vékonyabb, míg a törzs bordázata lehetővé teszi a rövidítéseket, akár könnyítés, akár a horogszár hosszához való idomítás végett. A csalitest tömege 14 centis hossz mellett is mindössze 7 gramm.
Egyetlen Mogambo árán hat Orka-faroktáncos vásárolható. Tekintettel arra, hogy a kettő nyersnyaga között különbség nincs, az eszméletlen árkülönbözet csupán azzal magyarázható, hogy az importőrök meg a forgalmazók annyit kértek az amerikaiért, amennyit nem szégyelltek. A lekopintásoknak is nyilván vége, hiszen a szilikonból fröcskölt utánzatok csak erősen sodrott vizekben tudnak olyan táncot lejteni, amilyenre az új termék állóvízben is képes.
Itt kell szóvá tenni, hogy a gumitáncosokat tévedés szilikoncsaliknak nevezni. A jó minőségű ilyen jellegű csalik valójában azért jók, mert különleges gumiból készülnek. Ez az anyag kölcsönzi a csalinak azokat a tulajdonságokat, amelyektől fogós lesz. A körülményektől függetlenül rugalmasnak kell maradnia, ellenállónak lennie a deformációkra beleértve a ragadozók harapása következtében fenyegetőeket is), lebegtetése során pedig – a ragadozók változó ízlését kielégítő – széles skálán mozgó amplitudóval kell rendelkeznie. Ez alatt azt kell érteni, hogy soha sem lustulhat el, és nem válhat lomhává. Az adott csali esetében a legyezőszerű farokfelület, valamint a jól kiképzett faroktő aránya biztosítja ezt.
A csendes és állóvizeken pörgetők számára létfontosságú, hogy az alkalmazott csali végsőkig lassú vezetés esetén is jól dolgozzon, de emellett méreteivel is ingerlő legyen a nagy falatokra pályázó ragadozók számára. A faroktáncos a legárnyaltabb csalivezetés során is szófogadónak bozonyult.
A lassított, de nem túlságosan lasú csalivezetést enyhén fel- és egyidejűleg oldalirányú cincálással ajánlatos tarkítani. Ennek következtében mozgása kissé felfelé ível, majd a lendületvesztés után széles faroklengésektől kísérve támolyogva hullik alá. A süllő leginkább az aláhullás után fenékközelben támad rá, a csuka viszont valamennyivel előbb, aláhullás közben veszi fel. A csali vonzerejére utal, hogy a faroktáncost sokkal mélyebbre nyelik a ragadozók, mint a hasonló jellegű csalikat. Garatig nyelik akkor is, amikor más csalikon csupán faroktépős meg tologatós kapásaink vannak. Igen fontos, hogy ezt ilyen körülmények között szabályszerűen termetes ragadozók teszik.
Amikor az apró, látszólag jelentéktelen részletek után ilyen felfedezéshez jutunk, jogosan tesszük fel a kérdést, hányszor vezettük el alkalmatlan csalinkat rosszul kapitális ragadozó mellett anélkül, hogy kapásra tudjuk ingerelni?!
Ezek a finomítások közé tartozik, hogy a lágytestű faroktáncosnál a horoghegynek nem szabad túl közel állnia a faroklemezhez, mert túlcsillapítják mozgását; mivel alámerüléskor árnyalt a mozgása, a csali súlypontját korrigálnunk kell a csalitest hossztengely menti elcsavarásával, és ezt minden csalibevetés után teszés szerint módosíthatjuk. Csukázás alkalmával pedig arra kell ügyelnünk, hogy a horog öble a gumitest öblével egy magasságba kerüljön, máskülönben kedvezőtleg vízáramlás lép fel, amely hátrányosan befolyásolhatja a faroklemez viselkedését... Könyv(tár)nyi anyag!
A színváltozatok hatásfokának meghatározása további (kín)vallatást igényel, egyelőre csak annyi vehető biztosra, hogy a haragoszöld és az üvöltő narancssárga biztos, míg a mézszínű és a fehér csillogó körülményfüggő. A csali egyértelműen fogós, melegebb vizekben azonban egyelőre nem vizsgázhatott. Majd a küszöbönálló tilalmakat követően!
