A Szent István Egyetem gödöllői Halgazdálkodási Tanszéke közzétett egy jelentést, mely szerint áttörő eredményt értek el az angolna mesterséges szaporításában. A közleménynek még nagyobb a jelentősége, ha tudjuk, hogy Európában ez csak keveseknek sikerült. De úgy, ahogy azt a magyar szakemberek végezték, még senkinek. Miért is fontos ez?
Az állatok tartásának és tenyésztésének hagyománya egyidős az emberi civilizációval. Ez alól nem képeznek kivételt a halak sem. Az első háziasított halaink az aranyhal és a ponty voltak. A pontyot étkezési célokkal, az aranyhalak szépsége miatt tenyésztették. E két faj tartásának évszázadok óta komoly tradíciója van. A halak mesterséges szaporítása viszont csak a múlt században lendült fel igazán, elsősorban a gazdasági jelentőségű halak esetében.
Azoknak a halaknak a szaporítása, amelyeknek ismerjük a szaporodási viselkedését, egyszerűnek mondható, hiszen az ismeretek birtokában könnyebb megoldani ívásukat ellenőrzött körülmények között. A naphőfok, a naphossz, a vízkémia, a táplálékbőség... függvényében kell gondolkozni, és ezekre lehet általánosítani az ivarsejtek érési folyamatát. Még akkor is, ha ez fajonként változik. Ha mindez egy fajnál megoldott, akkor a rokon fajoknál egy kaptafára, kisebb-nagyobb módosításokkal, ugyanúgy alkalmazható a módszer. Az angolna viszont egészen más.
Kevés olyan halfaj van, amellyel olyan sokat foglalkoztunk, szaporodásáról mégis keveset tudunk. Jelenlegi ismereteink szerint ez a faj az Atlanti-óceán nyugati részében, a Sargasso-tengerben, 200 méteres mélységben ívik. A megtermékenyített ikrában az embrió a vízközt lebegve fejlődik, kikel, növekszik és lassan az áramlatok egy-két éven belül eljuttatják az akkor már hét centiméteres ivadékokat Európa partjaihoz. Itt a kis angolnák felúsznak a folyókba és ivarérettségükig maradnak. A nemüktől függően ez eltarthat akár 13 évig is. Ekkor elindulnak vándorútjukra, az édes vízből újra a tengerbe, és itt a kör bezárul.
Ezeket, az ívás végett az édes vízből a sós vízbe vándorló halakat nevezzük gyűjtőnéven katadrom halfajoknak. Mivel az anyahalak vándorútjukon nem táplálkoznak, az életük során felhalmozott zsírtartalékaikat élik fel, és ennek köszönhetően érlelik az ivarsejteket. A test zsírtartalma valószínűleg szoros összefüggésben áll a vándorlás megkezdésével.
A leírtak alapján is sejthető, hogy ennek a halnak a szaporítása nem lehet egyszerű. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy az angolna Nyugat-Európában igen kedvelt hal a tányéron is, ezért gazdasági jelentősége nagy, így a szaporításának a megoldása presztízs kérdése. Ezért a kulisszatitkokat, a probléma megoldásának újabb fejleményeit a kutatók nem szívesen osztják meg a világgal, mert a szaporítás és nevelés bonyolult technológiája hatalmas értéket képvisel.
Sikeres szaporítást eddig csak befogott fiatal angolnák felügyelt körülmények között, ivarérettségükig nevelt állományokkal értek el. A magyar csapat – név szerint dr. Urbányi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora, dr. Müller Tamás tudományos főmunkatárs és dr. Horváth László, az egyetem professzor emeritusa – a Balatonból gyűjtött angolnákat sikerült szaporodásra bírni. Ha tudjuk, hogy a Balatont legutóbb 1991-ben halasították ezzel a hallal, akkor könnyű kiszámítani, hogy a legfiatalabb begyűjtött hal is legalább negyed évszázados lehetett. Kulcsfontosságú a halak szervezetének a méregtelenítése, hiszen a felhalmozódott káros anyagok lehetetlenné tették a halak ívatását. A felgyülemlett káros anyagokat zeolitos és tőzeges kezelésekkel sikerült közömbösíteni. Az ilyen módon felkészített egyedeket tudtak csak eredményes ívásra ösztönözni, amit a megtermékenyített ikra keltetése és a kikelt lárvák nevelése követett. A csapat előtt új feladatok állnak. Elsősorban az eddigi tapasztalatok tudományos alátámasztása, valamint a halak tömeges keltetéstechnológiájának a kidolgozása a cél.
Mérföldkő ez nemcsak gazdasági, hanem halbiológiai szempontból is. Hiszen ezeknek a kutatásoknak köszönhetően választ kaphatunk egész sor évszázados kérdésre. A végsőkig leegyszerűsítve: hol és hogyan ívik az angolna, a halak Enigmája.
