A Lukoil orosz olajtársaság az amerikai szankciók miatt eladja külföldi érdekeltségeit, ami a szerbiai leányvállalat értékesítését is jelentheti. Habár az éves jelentés szerint az eredeti terv a kiskereskedelmi hálózat szerbiai bővítése volt – írja a Forbes Srbija.
A Lukoil már 22 éve van jelen Szerbiában, összesen 140 munkavállalót foglalkoztat, és 26 bejegyzett üzleti egységgel rendelkezik, amelyek többsége töltőállomás.
Annak ellenére, hogy a jelentés bonyolult üzleti feltételeket említ, elsősorban a NIS ellen bevezetett szankciók miatt, a szerbiai leányvállalat eladásáról nem esett szó, viszont az üzleti együttműködés megszűnését már jelezték a vállalattal. A Lukoil szerbiai leányvállalata közölte, hogy teljes mértékben pótolja a hiányzó kőolajszármazékokat a hazai piacon.
A tavalyi pénzügyi jelentés szerint a Lukoil szerbiai leányvállalatának a bevétele és nyeresége is nőtt. A teljes bevétel 46,8 milliárd dinárról 56-ra emelkedett, a nyereség pedig 915 millió dinárról 1,27 milliárdra nőtt egy év alatt.
A Lukoil szerbiai leányvállalatának 100 százalékos tulajdonosa a Lukoil International GmbH, amelyet Ausztriában jegyeztek be. A Lukoil 2002-ben lépett be a szerbiai piacra a Beopetrol megvásárlásával. A privatizációról szóló szerződést ugyanazon év szeptemberében írták alá, 210 millió euró értékben. A Beopetrol társadalmi tőkéjének 79,5 százalékos részesedéséért a Lukoil 117 millió eurót fizetett a költségvetésbe, a következő évben további 85 millió eurót fektetett be a vállalatba. Emellett 8 millió eurót fordított szociális programok megvalósítására.
A magánosítást az akkori kormány nagyon sikeresnek ítélte meg, a Lukoil eladását Siniša Mali jelenlegi pénzügyminiszter nevéhez kötötték. Néhány évvel később a Korrupcióellenes Tanács az eladást vitathatónak nevezte. Elmondásuk szerint az állam a Beopetrol eladásával körülbelül 100 millió eurós kárt szenvedett el. Az eladást a vállalat dolgozói is vitatták.
Két évvel a magánosítás után a horvát INA vállalat pert indított, mivel úgy gondolta, hogy a Beopetrol hozzá tartozik, ezért a magánosítási szerződés érvénytelen. Az INA szerint a Beopetrol tulajdonát illegális módon vették el Jugoszlávia felbomlása után, és annak értéke körülbelül 200 millió euró volt.
A Lukoil néhány évvel később megnyerte a pert a Felsőbíróságon. Az INA még a Beopetrol magánosítása előtt kérte a Kereskedelmi bíróságtól, hogy adják vissza a tulajdonát, 180 töltőállomást és 12 raktárat, valamint követelte 92 millió dollár kártérítés megfizetését is.
Szerbia álláspontja szerint az INA vállalat töltőállomásai társadalmi tulajdonban voltak, vagyis a vállalat nem rendelkezett tulajdonjoggal felettük. A szerbiai fél hangsúlyozta, hogy a privatizációs folyamat jogilag tiszta volt, mivel minden előírást betartottak. A törvények akkoriban lehetővé tették, hogy egy vállalat része leváljon a cég többi részéről, ha önállóan is képes volt működni. Szerbia érvelése szerint az INA Beograd ilyen önálló egység volt, és a dolgozók is támogatták az önállósodást. A horvát INA viszont azt állította, hogy az egész vállalat egységes volt, a szerbiai részlegnek nem volt saját jogi státusza, ezért nem válhatott le. A vita miatt az INA kompromisszumos megoldást javasolt: egy közös cég létrehozását Belgrádban, amelybe a szerbiai és horvátországi töltőállomások is beletartoztak volna. Ez a terv azonban meghiúsult, amikor a Beopetrolt eladták a Lukoilnak.
Nyitókép: Lukoil töltőállomás Bulgáriában (Fotó: Beta/AP)
