A tavalyi télen, majd tavasszal is a tömegtájékoztatási eszközök több teret szentelnek a halakban megjelenő fonálférgeknek, mint bármelyik másik hasonló szörnyikének korábban. Aztán, ejtették a témát. Amint megszűnt a holtidény, és a horgászok rászabadulhattak a halállományra, már őket sem érdekelte, kukacos-e a zsákmány, vagy sem. Pedig továbbra is az volt, és most is az.
A témával időközben azok foglalkoztak, akiknek munkakedvét sem a szenzáció, sem a halak élénkülő kapókedve nem befolyásolja. A halszakértőkről volt szó.
Egyelőre maradjunk annyiban, hogy jelentős felfedezésekre került sor, ezek ismertetése előtt azonban távirati stílusban vegyük át az anyagot. Hátha valaki elfelejtette. A szóban forgó fonálférgek (Eustrongylides tubifex) madárélősködők; a fertőzött egyedek ürülékével kerülnek vízbe a peték; itt köztes szervezetekként a fenéklakók szerepelnek, majd a velük táplálkozó halfajok; a ragadozók viszont ezek fogyasztása révén fertőződnek meg; a jól megfőzött, megsütött hal az emberre akkor sem jelent veszélyt – állítják az orvosok – ha fertőzött; ez csakis nyers hal fogyasztása esetén válhat gubancossá.
Amit dr. Branko Miljanović és Sipos Sándor kutatócsoportja megállapított – egyelőre részeredményekről van szó –, az többnyire a fonalférgek terjedésének láncolatáról szól.
Vizeinkben a halállomány összetétele miatt a köztes szervezetek felsorakozása nem a tudomány által eddig ismert módon történik. Nálunk a gébek – terjedő, invazív halfajok, a Kárpát-medencében eddig hét fajuk ismert – több szerepet is betöltenek ebben. Tekintettel arra, hogy fenéklakókkal táplálkoznak, könnyen megfertőződnek; mivel sok közöttük az apró termetű, a nagyobb egyedek fajtól függetlenül kannibalizálnak, és azok is megfertőződnek; valamennyi ragadozó halunk fogyaszt gébet... Ennyit kezdetként, hamarosan többet fogunk tudni.
