Ezúttal a magyarkanizsai Fishmania horgásztó adott otthont a Vajdasági Vízenjáró Tollforgatók Társaságának. Az immár hagyományos eseményre évente egyszer, és mindig más helyszínen kerül sor. A horgászújságírók alkotta társaság egy jó pecázás és halászléfőzés mellett egy tartalmas napot tölt el, majd mindegyikük megírja élményeit és észrevételeit az adott helyről.
A tanya tulajdonosa, Tandari László, nem tudott eljönni a találkozóra, őt a tógazda Pálinkás József helyettesítette. A rendezvényeiről méltán híres Tandari-tanya nem csak a horgászoknak nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A rusztikus stílusban felépített etno-étterem születésnapoknak, esküvőknek, találkozóknak biztosít kellemes környezetet. A hatalmas téglaépület hamarosan teljesen felépül, és az emeleti szobákban és apartmanokban elszállásolhatják az ide látogatókat; a zöldövezet kempinglehetőséget nyújt; a sütő-főző helyeken mindenki kibontakoztathatja gasztronómiai tudását, akár a tóból frissen kifogott halból is. A legkisebbek számára csúszdák, hinták, libikókák biztosítják a kellemes időtöltést. Ismeretszerzés gyanánt háziállatokkal – lovakkal, birkákkal, mangalicákkal, libákkal és kacsákkal – ismerkedhetnek. A tervezéskor külön hangsúlyt fektettek arra, hogy a mozgáskorlátozottak is megközelíthessék a tavat. Az elmúlt évek során 17 000 facsemetét ültettek el a tanya környékén. Folyamatban van a Fishmania második tavának a kiépítése is, várhatólag jövőre készül el, és háromszor akkora lesz, mint az első. Nekünk most be kellett érnünk a már meglévővel, de a fogási rekordokat látva cseppet sem bántuk.
Hideg, esős reggelen érkeztünk, ahol a társaság már a szalonna és a kolbász sütésével volt elfoglalva. A melengető házi eperpálinka és Miskolci Magdolna által erre az alkalomra készített kökénypálinka jóvoltából a nap ígéretesen kezdődött. Az évszakhoz képest zord időjárás ellenére hangulatos volt a nádcsomókkal ölelt terasz alatt a társalgás, sütögetés, ahol a jól összeszokott társaság egy-egy régebbi találkozókon csattant poénokkal, megjegyzésekkel tette felszabadultabbá a hangulatot. Az elmaradhatatlan közös fotó is elkészült, még a reggeli órákban, hogy utána a horgászok nyugodtan hódolhassanak szenvedélyüknek.
A szitáló eső haragoszöldre festette a tavat övező növényvilágot. A horgászok nagy fogás reményében kivonultak a kiszemelt helyekre. Én a tó másik végébe költöztem, ahol amurok szoktak horogra akadni. Bár termetes fűevőt nem sikerült fognom, kárpótolt egy hármas ponty, amely utóbb a társaság ebédjét gazdagította halászlé formájában. Juhász Gyula főszakács ugyanis ez alkalommal is kitett magáért, isteni ebédet főzött.
Közben jöttek a hírek a többi tollforgatótól. Lassan ugyan, de kerültek horogra pontyok. Huzsvár József rájött, hogy az aznapi pontycsemege a szúnyoglárva. Rövid idő alatt megannyi pontyot sikerült partra terelnie a szomorúfüzek lombja alatt. De a többiek sem maradtak le. Kazi István és Bojniczky György is csatlakozott a boldog horgászokhoz, köztudott ugyanis, hogy a horgász akkor boldog, ha fog halat. Köteles Karcsi bácsi is felcsalizott, de ő Huzsvárral ellentétben vadvízi horgász, a Dunára hangolt erős szerelék a tavi finomszerelékes pontyokat nem tudta becsapni. Bödő Sándor és Szántó Zoltán a háttérből figyelték az eseményeket. Az elkészült ebéd hírére mindenki félretette harci eszközét, és bevonult az esőbiztos, szélvédett teraszra. A jó ízű ebéd illatát érezve senkit sem kellett biztatni. Az ebédet követően – úgymond hivatalosan – megkértek, hogy legyek én is a csapat tagja. Örömmel vállaltam! Megtiszteltetésnek érzem, hogy olyan emberek hívtak meg köreikbe, akik már sokat tettek a horgászatért, és hivatásuknak érzik, hogy írjanak róla. Ezúton köszönöm a lehetőséget!
