A következő években Szerbiában is hozzáférhetővé kell tenni az elektromos és a gázüzemű autók, valamint a hidrogénmeghajtású járművek utántöltését, de az alternatív üzemanyagokkal működő hajók, repülők és vonatok ellátásához szükséges töltőállomásokat is biztosítani kell. Ennek érdekében dolgozták ki azt a törvénytervezetet, amely szabályozza a szóban forgó töltőállomások infrastruktúrájának megvalósítását – adta hírül a Forbes.
Az amerikai üzleti magazin szerbiai kirendeltségének információi szerint Szerbiában jelenleg 230 olyan töltőállomás van, amelyen alternatív üzemanyaghoz juthatnak a sofőrök. Az országban azonban 7200 elektromos autót tartanak számon: tulajdonosaiknak arra lenne szükségük, hogy zavartalanul tölthessék a környezetkímélő járműveiket – hívták fel az aránytalanságra a figyelmet a szakemberek.
MIT VÁRNAK A TÖRVÉNYTŐL?
A hazai rendelkezéseket már évek óta próbálják összhangba hozni az európai szabályozásokkal. Az alternatív üzemanyagok töltőállomásaira vonatkozó törvénynek is elsősorban az uniós rendelkezéseket kell követnie, ám emellett azokra a problémákra is választ kell adnia, amelyek a szóban forgó infrastruktúra fejlesztésénél merülhetnek fel – mutatnak rá a szakértők.
Filip Mitrović, az e-mobilitás terén szakosodott tanácsadó szerint elsősorban a töltőállomások kihelyezését szabályozó rendelkezéseken kell változtatni. Jelenleg ugyanis ha valaki fel szeretne állítani egy töltőállomást, akkor azt a helyi önkormányzatnál kell kérelmeznie és engedélyeztetnie. Az eljárás kiterjedhet arra is, hogy az illetékesek építési engedélyt követelnek a kivitelezőtől, aminek semmi értelme – véli a szakértő, aki az Európában alkalmazott gyakorlatot is ismertette. Az unióban az alternatív üzemanyagok töltőállomásaira vonatkozó rendelkezések a töltőoszlopokat nem tekintik épületnek, így felállításukhoz nem is követelnek építési engedélyt – erősített meg Filip Mitrović.
Ugyanakkor kitért azokra az uniós gyakorlatokra is, amelyeket az általa vélt második legfontosabbként kellene kezelni a törvényalkotás folyamán: igazságos megfizettetési rendszert kell bevezetni. Európában ezt viszonylag egyszerűen oldották meg, és értelemszerűen a felhasznált mennyiséget fizettetik meg a töltőoszlopoknál – mondta a tanácsadó. Rámutatott azonban arra, hogy jelenleg Szerbiában teljesen más a gyakorlat: itt a töltőoszlopnál eltöltött időt veszik alapul az elszámolásnál.
Az elemzők szerint az utóbbit nem szabályozza egyértelműen a jelenleg közvitán levő törvénytervezet sem. Ebben ugyanis a megfizettetés tekintetében csak annyit hangsúlyoznak, hogy „indokoltnak, könnyen felhasználhatónak, egyértelműen összehasonlíthatónak, átláthatónak és elfogulatlannak” kell lennie.
ÖTVENEZER LAKOSRA EGY TÖLTŐÁLLOMÁS
Arra viszont kitér a törvénytervezet, hogy a következő két évben mekkora kiterjedésű töltőhálózatot kell megvalósítani. A lakott területek tekintetében kimondja, hogy a községekben és a városokban 50 ezer lakosra legalább egy töltőállomást kell kihelyezni, amelyen legkevesebb 5 töltőhelyet kell biztosítani az elektromos járműveknek. Amennyiben nemzetközi bicikliút mentén helyezik el az említett állomásokat, akkor legalább két töltőhellyel rendelkező oszlopot kell biztosítani az elektromos kerékpárok töltésére is. A könnyű járművekként meghatározott kategóriára vonatkozóan azt is előirányozták, hogy a közutakon 60 kilométerenként kell kihelyezni majd egy töltőállomást – áll a javaslatban. Ugyanitt a nehéz elektromos járművek kategóriájára is meghatározták, hogy az ország közutainak legkevesebb 15 százalékát le kell fedni elektromos töltőállomásokkal.
A közvitán levő rendelkezések a töltőállomások jellegzetességeit is előírják. Ezek szerint az elektromos járművek töltőhelyein legkevesebb 1,3 kilowatt teljesítményt kell biztosítaniuk a befektetőknek, a hibrid járművek töltőoszlopainak teljesítménye pedig nem lehet kevesebb 0,8 kilowattnál. A nehéz elektromos járművekként meghatározott kategória töltőállomásain legkevesebb 1400 kilowattos teljesítményt ír elő a törvénytervezet, azzal, hogy töltőhelyenként legalább 350 kilowattot kell biztosítani. A teljesítmények elérésére 5 éves határidőt lát elő a tervezet attól a pillanattól, amikor elfogadják konkrét kiépítési tervet.
Az említettek az elektromos és hibrid járművek ellátására vonatkoznak. A gázüzemű autók tekintetében azonban nem fogalmaztak meg konkrétumokat a törvényjavaslatban: ezzel kapcsolatosan csupán annyit említenek, hogy „a piaci szükségleteket követve” kell kihelyezni töltőállomásokat.
HIDROGÉNMEGHAJTÁS, KIKÖTŐK, REPTEREK…
A törvénytervezet az elektromos és hibrid autók töltését biztosító infrastruktúra mellett szabályozza a hidrogénmeghajtású járművek feltöltését is. Eszerint a közutak fenntartóinak, valamint a befektetőknek gondolniuk kell az ilyen típusú járművek ellátására is. A hidrogén-töltőállomások között legtöbb 200 kilométer lehet – áll a törvénytervezetben, amelyben 7 évet irányoznak elő ezen típusú töltőállomások megvalósítására. A TENT-T elnevezésű úthálózatra vonatkozóan 10 évet határoztak meg arra, hogy a fenntartók és befektetők napi egytonnás kapacitást és 700 báros töltőnyomást érjenek el.
Az említett úthálózat vonatkozásában a törvényjavaslat a kikötők fenntartóit is kötelezi arra, hogy legkevesebb egy elektromos töltőállomást helyezzenek ki a hajók ellátására. Erre egyéves határidőt szabnak meg a javaslatban, de három éven belül a reptereknek is biztosítaniuk kell az elektromos feltöltés lehetőségét a repülőknek. Az alternatív üzemanyaggal működő vonatok ellátása tekintetében viszont a törvényjavaslat további átfogó nemzeti terv megalkotását javasolja.
A szóban forgó törvénytervezet június 25-ig van nyilvános közvitán: a javaslatokat és hozzászólásokat az Építésügyi, Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium illetékesei várják.
