Nem sokkal a magyarországi országgyűlési választásokat követően a Szabad Magyar Szó hírportál, majd más hazai és magyarországi médiumok is beszámoltak arról, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA) közvetlenül a választásokat megelőzően, február és március folyamán valamivel több mint 12 millió eurót hagyott jóvá mintegy 40 vajdasági magyar intézmény és szervezet számára. Bár a BGA támogatási határozatai – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan – bárki számára nyilvánosak az intézmény honlapján, a kifizetések volumene és időzítése élénk érdeklődést váltott ki a közvéleményben. Lapunk cikksorozatában lehetővé tesszük a támogatott intézmények vezetői számára, hogy beszámoljanak arról, milyen konkrét programokat és projektumokat valósítanak meg ebből a forrásból, változott-e a BGA korábbi gyakorlata, és milyen elszámolási, illetve ellenőrzési szabályoknak kell megfelelniük a lebonyolítás során.
Utasi Jenő atya, mindennek a mozgatórugója (Gergely Árpád felvétele)
A tóthfalusi Munkás Szent József Római Katolikus Plébánia is szerepelt azon szervezetek között, amelyek az első negyedévben támogatásban részesültek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. részéről, és a diákotthon működtetésének támogatására 303 ezer eurót ítéltek oda nekik. Utasi Jenő atyát, a plébánia vezetőjét kérdeztük a támogatás részleteiről.
A plébánia sokrétű tevékenységet végez. A diákotthon milyen feladatot lát el?
– Az egyházközség keretében működik diákotthonunk 70 férőhellyel, melyből 61-et használnak a középiskolások ebben a tanévben. Az egyházi diákotthon hármas küldetéssel rendelkezik az elképzeléseink szerint, ezek pedig: a gyerekek lelki, szellemi és a fizikai képességeinek kibontakoztatása. Ezek a pontok meg is találhatók itt, a plébánia vonzáskörzetében, hiszen itt a kollégiumban tanulnak is, illetve középiskolába szállítjuk a tanulókat diákbuszainkkal Szabadkára, Magyarkanizsára, Törökkanizsára, és ha van elég jelentkező, akkor Zentára. A hármas célkitűzésre ideálisak az adottságok, mivel a kollégiumtól karnyújtásnyira van a templom, az iskola, a sportpályák, az edzőterem és a sportcsarnok is. A diákotthonunkban egész Vajdaságból jönnek gyerekek, például még a bánáti részekről, a Duna mellékéről is. Különféle anyagi helyzetű családok csemetéi laknak a kollégiumban, ezért van egy szociális programunk is. Minden évben kedvező anyagi feltételeket biztosítunk azoknak, akiknek az anyagi háttere gyengébb. Bár kapunk támogatást a kollégium működtetésére, de az nem elegendő, muszáj pótolnunk.
Mióta látják el ezt a hiánypótló feladatot?
– Igencsak vissza kell lapoznunk a kezdetekig. A régi plébániát kezdtük el először bővíteni, és 1980-ban költöztem át az új plébániára. A Tóth kúria így felszabadult, és bővítés után 1984 januárjától már adtunk középiskolásoknak és egyetemistáknak férőhelyet. Elsősorban egyházi jellegű találkozók zajlottak, illetve szünidei táborok, amelyek alkalmával több százan megfordultak nálunk. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy egy kicsit tehetséggondozással is foglalkozzunk, és 1990-től már úgynevezett civil jellegű táborokat is szerveztünk. Társszervezői voltunk a versmondó műhelynek, betlehemezők műhelyének, népzenei találkozóknak, és ez napjainkig így van. Az idei nyarunk is már teljesen foglalt. Egy intenzív program indult be Tóthfaluban akkor, ami azóta is kitart. Természetesen állandóan fejlesztettük. 2002-ben készült el a diákotthonunk ebédlővel, konyhával, mosodával. Van közösségi termünk, edzőtermünk, sportpályáink, sportcsarnokunk, amelyek szintén az egyházközség tulajdonaként a kollégiumot szolgálják ki.
Hány helyi és környékbeli családnak biztosít megélhetést a kollégium és a hozzá tartozó létesítmények?
– Összesen 26 bejelentett személy dolgozik itt. Soknak tűnik, viszont amennyire összetett a programunk, valójában nem is olyan sok. Sofőrök, szakácsnők, nevelőtanárok, karbantartók vannak alkalmazásban, illetve nagyon szép parkunk van, oda is kell gondozó. A diákotthon éves költségvetése 45 millió dinár, ami – mondanom sem kell – hatalmas összeg és hatalmas fejtörést okoz az előteremtése. Tavaly is és erre az évre is 33 millió dinárnyi támogatást kaptunk az anyaországtól, a többit pedig, ami a megfelelő működéshez szükséges, elég sok munka árán tudjuk összeszedni, de nem várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön.
Mennyire kell minden fillérrel vagy dinárral elszámolniuk?
– Teljes mértékben. Január 30-ig el kell számolnunk az előző évvel, és az elszámolás bizony nagyon szigorú, mindent papírokkal kell bizonyítani, sőt év közben is történik elszámolás. Negyedévenként kell kimutatást készítenünk, és egy vessző sem hiányozhat. Minden év decemberében adjuk át a következő évre szóló kérelmünket, kimutatva a pontos költségvetésünket. Természetesen sosem kérünk annyit, hogy teljesen lefedjük a működési költségeket, de hatalmas segítség ez a támogatás számunkra. Az idén egy hónappal hamarabb bonyolódott le a folyamat, ami választásokkor teljesen természetes.
Ez egy jól bejáródott rendszer Tóthfaluban, már több éve kapják a támogatást.
– Igen. Fölfelé ívelt a támogatás az infláció miatt is. Az utolsó két évben kaptunk 110 millió forintot, míg előtte 100-at, azelőtt pedig kevesebbet. Ez az összeg általában a kiadásaink 70-80 százalékát fedezte. Nem gazdasági tevékenységet folytatunk elsősorban, de az itt foglalkoztatott munkásoknak rengeteget jelent a biztos munkahely, kis közösségben ez áldás.
Tehát a falu fejlődésének egyik sarokköve biztosan ez a támogatás. Különbözött-e valamiben az idei a többitől az eljárás tekintetében?
– Nem, talán csak annyiban, hogy hamarabb érkezett, ám ugyanúgy, ahogy az előző években, hatalmas segítséget jelent a működésünkben. Szolgálatként fogom föl a diákotthon és a hozzá tartozó épületek működtetését. Nem érdekem pénzt gyűjtögetni, hiszen még a szülői házamat és a földjeimet is eladtam, és ide fektettem be. Szívügyem, hogy ez a közösség fejlődjön. Tóthfalu egykoron zsákutca volt, most pedig értékbefogadó és értéket adó közösséggé vált, és ez a fontos.
Nyitókép: Még edzőterem is tartozik az épülethez (Gergely Árpád felvétele)
