Nézzük másképp!

Volt idő, amikor a vállalkozást egy csónak mentette meg – mesélt a 25 éves vállalkozói tapasztalatáról Zsáki Árpád, a Scenso Kft. tulajdonosa a Connect + Grow konferencián Palicson. A cége manapság nemzetközi szinten is elismert és stabil pozíciót vívott ki a munkaruházat és a reklámajándékok piacán.

Ehhez a sikerhez számos szemléletváltásra és alkalmazkodásra volt szükség az évek folyamán. Az említett csónak ötlete például azokban az időkben nyújtott mentőövet, amikor a bombázások idején minden híd megsemmisült Újvidéken. A háborús években szinte teljesen leállt az áru- és termékforgalom: ezt megelőzően a cég nagy mennyiségű elemet szerzett be a gyártáshoz. Az áramszünetes időkben e termék felértékelődött, és a közösség megsegítése szempontjából is nélkülözhetetlenné vált – mutatott rá Zsáki. Majd folytatta a történetet: a hidak lerombolását követően az elemek értékesítése is problémába ütközött. Éjszaka leple alatt, a Duna-parton várakozva támadt az az ötlet, hogy csónakkal vigyék át a portékát a túlsó partra...

A nehéz időkben született szemléletváltásokat ma már előnyként éli meg a tapasztalt és sikeres vajdasági vállalkozó.

– Olyan helyen lakunk, amely turbulens korszakokon esett át, és most sincs ez másképp. Személy szerint előnynek élem meg, hogy sosem volt olyan hosszabb periódus a vállalkozói létemben, amelyet normálisnak lehetne tekinteni. Ez megtanított arra, hogy gyorsan alkalmazkodjak, ami hatalmas előny az új helyzetekben. 

Az alkalmazkodás jelentőségét emelte ki az előadásában is, amelyen az értékesítés lépcsőfokait a flörthöz hasonlította.

– Azért választottam ezt a párhuzamot, mert ez olyan téma, amellyel meg lehet ragadni a fiatalok figyelmét. A mai világban nehéz a fiataloknál érdekesnek és relevánsnak maradni, ez viszont örök téma, ami mindenkit érdekel. És mindenkinek akad problémája is azzal, hogyan kapcsolódjon egy másik emberhez.

Ez pedig kulcseleme az üzletkötésnek is, ahogyan a kölcsönös bizalom is. Létezik Vajdaságban üzleti bizalom?

– Hát, nem az exportcikkeink közé tartozik. Nemzedékeken át ivódott belénk, hogy ne bízzunk könnyen egymásban, és csak óvatosan engedjük bele magunkat valamilyen kapcsolatba. Ezt nem erényként említem, inkább hiányosságként. Legalább azok felé kellene bizalmat szavaznunk, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanabból a közösségből vannak, hasonló kultúrával rendelkeznek, és így ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Talán ott kellene kezdenünk, hogy saját magunkból indulunk ki: ha egy problémát megoldok, akkor valószínű, hogy az, akit én ajánlok, az is megoldja, mert olyan fajta, mint én.

Ezt számokkal is bizonyította az előadásán. A 350 × 350 = 122.500 × 0,03 = 3675 / 350 = 10,50 egyenlet mély üzenetként hatott a hallgatóságra.  

– Minden üzleti ajánlatnak végül az ár, illetve a matek a vége. A következő ajánlatot tettem hát a hallgatóknak: hogyha mindenki csak egy másik vajdasági vállalkozót ajánlana az év valamelyik napján, akkor az mekkora lehetőség lenne mindenki számára. A jelen levő 350 cég esetében tehát 122.500 lehetőség születne, amelynek ha csak 3 százaléka valósul meg, az akkor is 3.675 kapcsolódás 350 vállalkozó esetében. Amelyből mindenkinek 10,5 lehetősége adódna. Feltéve, ha megszavazzuk egymásnak a bizalmat, és a kapcsolódásnak úgy indulunk neki, hogy én is egy olyan itt élő vajdasági magyar ember vagyok, akire ha valamit rábíznak, akkor biztos, hogy megoldom. El kell, hogy higgyük, hogy más is ugyanígy gondolkodik.

Az értékesítés kulcspontjai között érdekesen vázolta fel a „vajdasági nem” fogalmát is. Létezik nálunk véglegesen elutasító válasz?

– Csak nagyon ritkán. A vajdasági „nem” sokkal inkább jelent valami olyasmit, hogy nem most, nem itt, nem ennyiért, nem ebben a formában, vagy egyszerűen csak azt, hogy nem értem azt, amit mondasz. De ezek mind olyan nemek, amelyeket meg lehet válaszolni, bennük rejlik a lehetőség és ezáltal a remény arra, hogy tovább lehet lépni.

Mi egy jó értékesítő válasz a vajdasági „nem”-re?

– Az, hogy nézzük másképp!