Nyersanyagkincsek, ritkaföldfémek és természeti erőforrások megszerzéséért is versengenek egymással a világ meghatározó hatalmai, miközben a területek felosztásáról és a befolyási övezetek kialakításáról alkudoznak, illetve viaskodnak egymással. A Földet ismét fel akarják osztani, de a világűrről sem feledkeznek meg. Már nemcsak a tekintetüket vetik az ég felé, hanem egyre több űrjárművet küldenek fel. Egyelőre felderítési, kutatási célból, hogy azután indulhassanak az expedíciók valamelyik bolygóra, égitestre. Alighanem terjeszkedés, hódítás és „beszerzés” végett.
Már elemzések, tanulmányok sokasága készült arról, hogy a Holdról, a Marsról, vagy máshonnan az univerzumból, akár meteorokról is, mit lehetne kibányászni és hogyan lehetne a szerzeményt a Földre szállítani. Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán és az EU egyre jobban érdeklődik az új lehetőség iránt. Több megoldási javaslatot is készítettek már. Sőt különböző szerkezeteket is, amelyek egyszer akár a munkát is segíthetik.
A tudományos fantasztikus világot idéző kutatási programok eredményeinek zömét hét lakat alatt őrzik az országok. A nyilvánosságra került információk, felfedezések, vagy kipróbálásra váró szerkentyűk azonban arról árulkodnak, hogy a munka gőzerővel folyik, és a versenyben részt vevők nem akarnak lemaradni a konkurencia mögött.
Az amerikai védelmi minisztérium (Pentagon) csúcstechnológiai kutatásokért és védelmi fejlesztésekért felelős ügynöksége (DARPA) 2023-ban meghirdette a LunA-10 programját, amelyben 14 céget kért fel arra, hogy határozzák meg a Holdon működtethető gazdaság alapkövetelményeit. A tervek még nem készültek el, de részeredmények már születtek, amelyek mindegyike abból indul ki, hogy oxigén nélkül ember aligha gazdálkodhat a szomszédos égitesten. Ennek híján ezt a létfontosságú gázt pedig ott kell előállítani. Ez megoldható, hiszen a Hold felszínét borító kőzetek egyik típusából, a töméntelen mennyiségben fellelhető regolitból már sikerült oxigént kinyerni.
A kísérlet a Sierra Space magáncégnek sikerült tavaly nyáron. Igaz, nem a helyszínen, hanem az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) egyik földi központjában. A tesztek során – néhány reagens hozzáadásával – oxigéntartalmú molekulák szabadultak fel. A sikeres kísérletet a Holdon is meg kellene ismételni, illetve megbizonyosodni az eredményességéről. Ám ehhez állandó Hold-bázisokat kell kialakítani, amihez sok egyéb mellett fémek is kellenek. Ezeket pedig ki kell bányászni, vagy a Hold felszínét borító törmelékből kell előállítani. Megfelelő felszerelésekkel, eszközökkel, gépekkel.
A seattle-i székhelyű Interlune cég nemrég már be is mutatta a – szintén amerikai – Vermeer vállalattal közösen elkészített prototípusát annak az önjáró bányászgépnek, amely a remények szerint forradalmasíthatja a jövő energiagazdaságát a világűrben.
A minap bemutatott bányászgépet elsősorban a Hold felszínén is megtalálható hélium-3 izotóp kitermelésére tervezték. A Földön ez az anyag nagyon ritka és ezért rendkívül értékes. Elsősorban azért keresett, mert üzemanyagként lehetne használni a tiszta, radioaktív hulladék nélküli fúziós reaktorokkal biztosított energiatermeléshez. Ez azonban a jövő megoldása, hiszen a titokzatos izotóp piaci ára jelenleg csaknem 20 millió dollár kilogrammonként.
A hélium-3 már jó ideje az űrkutatás és az energetikai szektor kiemelt témája. Az űrversenyben élen járó országok igyekeznek olyan technológiai megoldásokat kidolgozni, amelyek segítenek a Holdon található készletek kiaknázásában.
Az értékes izotóp megtalálható a regolitban, amelyből ki kell vonni. Az Interlune és a Vermeer különleges bányászgépének épp ezt a feladatot szánták. A gyártók állítják, hogy a prototípus óránként 110 tonna regolitot képes feldolgozni, s abból hélium-3 izotópot kinyerni.
Az új fejlesztést sokan technológiai áttörésnek tartják, amely lendületet adhat a holdbányászatnak, és utat nyithat a kozmikus nyersanyagpiac felé. A kutatók azt remélik a Holdon majdan beinduló bányászattól, hogy a jövőben több milliárd dolláros iparággá válik.
Akadnak azért szép számmal olyanok is, akik óvatosságra intenek. Azzal érvelnek, hogy a világűri környezet, az ottani (technológiai) kihívások és nem utolsósorban a költségek még hosszú ideig akadályozhatják a gazdaságos kitermelést. Szerintük a földi energiaforrások még jó ideig olcsóbbak lesznek. Arról nem is beszélve, hogy a zavartalan és folyamatos szállítást is meg kell még oldani. Az űrből származó bányakincsek széles körű felhasználására (a bolygónkon) ezért még jó ideig várni kell.
A szakértők egy része mégis úgy ítéli meg, hogy a nemrég bemutatott holdbányászgép prototípusa egy újabb fontos lépés lehet az űrgazdálkodás kialakítása felé. Meggyőződésük, hogy a szerkentyű nemcsak a jövő energiatermeléséhez járulhat hozzá, hanem az űripar, a robotika és az anyagkutatás területén is új utakat nyithat. Ha a tesztek sikeresek lesznek, s a program a továbbiakban sem ütközik akadályokba, az Interlune és a Vermeer gépe lehet az első ipari eszköz, amely Holdról származó nyersanyagot biztosít az ember számára a Földön.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
