A legismertebb offshore cégek közt élelmiszergyártó, befektetői tanácsadó és építőipari vállalkozásokra bukkanunk. Kétségkívül Miroslav Mišković – nemrég a belga Delhaize Groupnak eladott – Delta Maksi üzletlánca a legértékesebb adóparadicsomi cég, de Milan Beko Laderna nevű ingatlanipari vállalkozása, a Clates Holding által birtokolt Knjaz Miloš és a Midland brit befektetőalap tulajdonát képező verbászi Carnex húsgyár is külföldön adózik. Nem csoda, hogy vonzzák az adóparadicsomok a szerbiai vállalatokat is, hiszen olyan országokról van szó, amelyekben a gazdasági társaságokat kizárólag egyéves fix adó vagy az árbevétel után nagyon alacsony adó megfizetésére kötelezik. Ezeknek az országoknak így is megéri, hiszen a „kevesebb több” alapon rengeteg vállalat választja őket bejegyzésének helyszínéül. Ciprus, a Seychelle-szigetek vagy éppen Makaó kormánya az alacsony adószint mellett más kedvezményeket is kínál. Például azt, hogy nem kell közzétenni a tényleges tulajdonos személyét a kormányzati hatóságoknak, vagy hogy az igazgatók és a részvényesek személye nem nyilvános, alacsonyak a tőkekövetelmények, nincs tőkebefizetési kötelezettség, az éves kormányzati díjak nem a jegyzett tőke összegén alapulnak, számos vállalkozás számára csábító. S amíg a cégek Svájcban, Máltán vagy Nauruban fialtatják a pénzüket, addig köztudott, hogy a művészek tömegesen Írországot választják. Ott ugyanis nem adóztatják meg a szerzőket és előadóművészeket külföldi jövedelmük után.
