A dinár utóbbi időben tapasztalható gyengélkedése, a folyamatos árfolyam-ingadozása óriási károkat okoz a gazdaságnak, ebben mindenki egyetért, egyesek még a pontos számot is tudják, hogy mennyibe kerül a dinár euróval szembeni év elejétől tapasztalható árfolyamesése a hazai cégeknek. A Szerbiai Munkaadók Uniójának 52 közép- és nagyvállalatot felölelő véleménykutatása szerint az árfolyamváltozás miatt 72 millió eurót veszítenek. Az 52 cég az éves forgalma tavaly együttvéve 2,15 milliárd euró volt. Az éves forgalomhoz mérten ez 3,34 százalékos veszteséget jelent mindössze két hónap alatt, ami első hallásra talán nem is tűnik olyan soknak, de mindjárt másként hangzik ugyanez, ha a 2012-es évre tervezett profit szintjéhez mérjük ugyanezt a veszteséget, ami az előbb említett véleménykutatás cégvezetői nyilatkozatai alapján elérheti akár az éves nyereség 43 százalékát is, de a legszerényebb becslés is 15 százalékot emleget.
Nyilván némileg túlzóak ezek a számok, azt viszont senki sem vitathatja – nem is vitatja –, hogy az amúgy is számtalan gonddal küszködő szerbiai gazdasági szereplőket rendkívül nehéz helyzetbe hozza a kiszámíthatatlan árfolyam-ingadozás. Ebben mindenki egyetért, abban viszont már nem, hogy mennyibe is kellene kerülnie az eurónak. Kinek sok, kinek kevés az, amit az európai fizetőeszközért jelenleg fizetni kell. (A tegnapi hivatalos középárfolyam 107,73 dinár volt.) A Szerbiai Munkaadók Uniója 17 vezető cég első emberéhez fordult azzal a kérdéssel, hogy milyen árfolyamot tartanának a leginkább elfogadhatónak. Az a válasz érkezett, hogy 120 és 135 dinár közötti sávban kellene rögzíteni az euróárfolyamot, s ezen a szinten kellene tartani legalább egy éven át. Tudni kell, hogy a nyilatkozók többsége exportcég vezetője, így érthető, hogy a dinár további gyengülésében érdekeltek, a leértékelt szerb valuta ugyanis hatalmas hasznot hozhat azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a kivitel a fő tevékenységi köre.
A másik oldalon vannak azok, akiknek már az euró jelenlegi árfolyama is tűrhetetlenül magas, s most nemcsak az importőrökre gondolunk, hanem főként és elsősorban a lakosságra is, akiknek a törlesztőrészlettől a bérleti díjig abban az ütemben válik drágábbá minden, ahogyan a dinár veszíti az értékét az euróval szemben.
Egy reálisabbnak tűnő becsléssel keltett médiafigyelmet a múlt héten Stojan Stamenković, a belgrádi Közgazdasági Intézet munkatársa, aki szerint a Makroökonómiai Elemzések és Trendek (MAT) nevű szaklapot kiadó intézetük úgy látja, az euró árfolyama a dinárral szemben az idén tíz százalékkal emelkedhet, és várhatóan eléri a 116, 117 dinárt.
Meredeken hangzó, forradalmi ötleteket is hallani arról, hogy miként kellene orvosolni a dinár árfolyam-ingadozásának a problémáját. Az euró keresztapjaként ismert, Robert A. Mundell még tavaly szeptemberben mondta, hogy rögzíteni kellene a dinár-euró árfolyamot. Miroljub Labus egykori szerb kormányalelnök viszont úgy véli, hogy Montenegró mintájára nálunk is hivatalos fizetőeszközzé kellene tenni az eurót. Az ellenvetésre, hogy ebbe azért volna némi beleszólása az Európai Unió intézményeinek is, Labus azt válaszolta a Pressben olvasható cikk szerint, hogy bizonyára nem örülnének neki, de nem tehetnének ellene semmit.
