Számos tanulmány igazolta, hogy ha a nők jelentős arányban képviseltetik magukat felsővezetői üzleti pozíciókban, az pozitív összefüggésben áll a vállalatok jobb teljesítményével. Mindezek ellenére Európa-szerte átlagosan csak mintegy 10 százalékot tesz ki a női felsővezetők aránya, jóllehet a kép igen vegyes: míg az észak-európai államok sikertörténetként értékelhetik törekvéseiket, egyes dél-európai országok messze elmaradtak mögöttük.
Portugáliában a hölgyek például kevesebb, mint egy százaléka tölt be vállalati csúcspozíciót, Norvégiában a 2008-ban bevezetett kötelező kvóta alkalmazásának köszönhetően ez az arány elérte a 40 százalékot. Az Egyesült Államok 16 százalékkal valamivel kedvezőbb mutatókkal rendelkezik, napjaink legdinamikusabb fejlődését pedig a feltörekvő országok produkálják, mint Kína vagy India. A berlini German Institute of Economic Research agytröszt nemrég megállapította, hogy a 200 legnagyobb német vállalat igazgatótanácsaiban mindössze 3,2 százalék a nő, az OECD legfrissebb felmérése pedig rámutatott, hogy Európában itt a legnagyobb, 21,6 százalékos a nemek közötti bérolló.
A kötelező női kvóták kapcsán gyakran felmerül, hogy a vállalatok hiába töltenék fel kereteiket, ha „nincs elég nő” akikből választhatnak. Ez tíz-húsz évvel ezelőtt valóban így volt, mára azonban egyre több hölgy dolgozik középvezetőként. A vállalatok igazgatótanácsaiban azonban hagyományosan javarészt megegyező társadalmi háttérrel rendelkező fehér középkorú férfiak ülnek, akik legszívesebben a hozzájuk hasonlóak közül választanak új munkatársat.
A szociálpszichológia egyébként üvegplafon-effektusnak nevezi a vertikális diszkrimináció azon jelenséget, miszerint a nők magas szakmai képzettségük ellenére egy bizonyos szinten túl képtelenek magasabb pozícióba jutni az üzleti-politikai életben. A szóban forgó jelenség nem magyarázható kizárólag a patriarchális társadalmi szemlélettel, a nők körében létezik ugyanis egy „ambíció-résként” minősíthető jelenség is, részben annak köszönhetően, hogy későbbi gyermekvállalási terveik miatt szándékosan szerényebb szakmai kihívásokat keresnek.
