Nem értenének a szakmájukhoz a szerbiai kereskedők, ha nem találták volna meg a lehető legrövidebb időn belül a kiskaput annak a bevételhiánynak a fedezésére, amelyre kötelezte őket az alapvető élelmiszerek haszonkulcsának 10 százalék alá csökkentését előíró év végi kormányrendelet.
Január első két hetében néhány élelmiszere ára – a tejé, lisztté, az étolajé, bizonyos húsoké – csökkent ugyan. Ezt megerősítették a kereskedelmi minisztérium helyszínre kiküldött ellenőrei is, ugyanakkor más – szintén alapvető fontosságúnak mondható termékeknél – nagymérvű áremelkedésnek lehetünk szemtanúi, s ez a januárban megkezdődött drágulási hullám, a bejelentések szerint, februárban tovább folytatódik.
Januárban drágult a cigaretta (5%), az üzemanyag, az édesség (10-15%), a méz (5 %), a tartósított élelmiszer (22-25%), a gyümölcskészítmények (5-10%). Februárban várhatóan átlagosan 10 százalékkal emelik a hústermékek, a fagyasztott gyümölcsök és zöldségek, az instant kávé, az alkoholos italok, a háztartási termékek és higiéniai kellékek árát.
Lesújtó adathoz jutunk akkor is, ha fél évre visszamenőleg vizsgáljuk a szerbiai áralakulásokat. Az utóbbi hat hónapban leginkább a zöldségfélék, az alkoholos italok, a dohányáru drágult és növekedtek lakhatási költségek. A fölmérések szerint az átlagos szerbiai család havi bevételének 44 százalékát kizárólag élelmiszerre költi. Persze mindenki tudja, hogy „átlagcsalád” nem létezik, s hogy a havi jövedelem statisztikai átlaga, az úgynevezett átlagbér, ami decemberben 43 887 dinárra (414 euróra )nőtt, a kisszámú kiugróan nagykeresetű és a nagyszámú kiskeresetű polgár havi bevételének a matematikai átlaga. Ténylegesen jóval többen jóval kevesebb pénzből kénytelenek megélni.
Ennek ellenére ezek az átlagot tükröző számok is sokat elárulnak a valóságról: a fogyasztói értéke jelenleg 62 200 dinár, csaknem másfélszerese az átlagbérnek. Egy átlagkereset – ami viszonylag kevés foglalkoztatott bérszintje – és egy fél átlagbér – a magáncégekben dolgozó termelőmunkások többsége ennyit vihet haza havonta – kell ahhoz, hogy kielégíthessük a fogyasztási kosárba tartozó alapvető szükségleteinket.
